A zenei előképzettség összetevőinek komplex vizsgálata óvodapedagógus és tanító alapszakos hallgatók körében a Kaposvári Egyetemen

Abstract

Korunk nemzetközi és a hazai kutatási eredményei (transzferkutatások, idegtudományi kutatások) meggyőzően alátámasztják a kora gyermekkortól kezdődő, továbbá az intenzív, szisztematikusan végzett zenei nevelés sokoldalú és sokrétű fejlesztőhatását az értelmi és az érzelmi képességek területén. Az ókortól kezdve él az a felfogás, hogy a zenei nevelés feltétlenül szükséges az egészséges és harmonikus ember személyiségfejlődéséhez. A zenei nevelésnek, mint az emberformálás egyik legkiválóbb eszközének hangsúlyozása hazánkban hosszú ideje Kodály Zoltán zenepedagógiájához köthető. A Kodály-koncepció legalapvetőbb célja a zenei anyanyelv megalapozása minél korábbi életkortól kezdve, továbbá a zenei analfabetizmus felszámolása, ez által zeneértő közönség nevelése főképp nemzeti zenei hagyományainkra, az éneklésre, mint legfőbb zenei tevékenységre és az alapfokú zenei írás-olvasás elsajátítására alapozva. Elképzeléseinek célja egyúttal, hogy a zenei nevelés pozitív hatást fejtsen ki az iskolai tanulás egyéb területeire és a személyiségfejlődésre. Napjainkra azonban a jórészt heti egy órára zsugorodott zeneoktatás során illuzórikusnak tűnhetnek e filozófia legalapvetőbb elemei. A zenei nevelés eredményességére irányuló vizsgálatok kimutatták, hogy e területen is jelentkeznek az alapképességek hatékony fejlesztésének hiányosságai. A korábbi kutatások mindezt kapcsolatba hozták a pedagógusok (elsősorban a tanítók) zenei képzettségének gyengeségével. 1989 óta veszek részt a pedagógushallgatók zenei képzésében. Tapasztalatom alapján az óvodapedagógus és a tanítóképzésbe érkező hallgatók belépéskori zenei tudásszintje a felsőoktatás feladatává teszi a középfokú, illetve a zenei nevelés esetében mindenekelőtt az alapfokú oktatás hiányosságainak korrekcióját. A hallgatók zenei nevelésében e hátrányok új kihívásokat jelentenek, mivel évtizedes lemaradásokat kell bepótolni akkor, amikor intellektusuk ugyan befogadóbb a zenei ismeretekre, viszont egyes zenei képességeik fejleszthetősége életkorukból adódóan már korlátozott. A pedagógusképzés e szektorai ritkán kerülnek a kutatások középpontjába, a felsőoktatás területén kizárólag a korábbi oktatási fokok eredményességének diagnosztizálására történt néhány kutatás. A téma unikális jellegét továbbá az adja, hogy a zenei előképzettségre ható tényezők feltárására, ezeknek egy speciális oktatási környezetben való megjelenésére nemzetközi és hazai szinten sem végeztek ez idáig komplex kutatást. Az értekezésben bemutatott kutatás alapkutatás és alkalmazott kutatás, mivel a tudományos paradigmarendszerben olyan szegmenseket bonthat ki, amelyek a jelenségek lényegi alapjáról új ismereteket fogalmaznak meg és melyekre további határterületi kutatások épülhetnek. Ezen kívül a kutatás eredményei egy konkrét gyakorlati cél érdekében sokrétűen felhasználhatók.