A települési és területi önkormányzati döntéshozatal szereplői Magyarországon 1994 és 2014 között – arányok, trendek és helyi sajátosságok
Abstract
A doktori disszertáció a rendszerváltás utáni Magyarország önkormányzati képviselő-testületeinek összetételét mutatja be, egy speciális szemszögből. A kutatás elméleti hátterét a gender studies biztosítja, de eredményeivel az elitvizsgálatok (pozicionális elit) és a hazai local government eddigi ismereteit is kiegészíti. A data-driven módszertannal készült adatelemzés során, az 1994-2014 közötti önkormányzati választások digitális eredmény-jegyzőkönyveinek CSV file-jai kerültek felhasználásra, melyek a Nemzeti Választási Irodától származnak. Ezt az adminisztratív adatforrást elméleti síkon a Big Data – Open Government – Open Data elméleti halmaz közös keresztmetszetébe soroltam be. A kutatás eredményei az önkormányzati képviselők teljes magyarországi populációjára vonatkoznak. A disszertációban a vizsgált 20 év női mandátumszerzésének sajátosságai kerülnek leírásra, országosan és különböző területi-közigazgatási szintek szerinti bontásban. Az eredmények alapján az is kiderül, hogy az eddigi elmélethez képest a nők sikeres képviselővé válását leginkább meghatározó tényező nem a település népességszáma, hanem a mandátumszerzés módja. Kutatói álláspontom szerint a helyi pozicionális elitben megfigyelhető, folyamatosan emelkedő női százalékos arány részben a változó szavazói hajlandóságnak köszönhető.