„Veres vagiok, piros vagiok”. A piros-vörös színnévkettős a magyar nyelvben és kultúrában
Elérhetővé téve ekkor | 2019-03-08T12:02:57Z |
Szerző | Bálizs Beáta MTMTID: 10040408 |
Webcím | https://pea.lib.pte.hu/handle/pea/18321 |
Az értekezés nyelve | Magyar |
Az értekezés címe az értekezés nyelvén | „Veres vagiok, piros vagiok”. A piros-vörös színnévkettős a magyar nyelvben és kultúrában |
Absztrakt az értekezés nyelvén | Disszertációmban a színek óriási, a legkülönbözőbb tudományok érdeklődésének kereszttüzében lévő, megszámlálhatatlanul sok vizsgálat tárgyát képező témájának egy kis szeletét, egy elsősorban néprajzi, nyelvészeti, és kognitív antropológiai megközelítésben felmerülő problémát tárgyalok. Nevezetesen azt a kérdést igyekszem körüljárni, hogy a magyarok miként gondolkodnak/gondolkodtak, beszélnek/beszéltek a legszembetűnőbb, legkihívóbb kromatikus szín, vagyis az angolul a red, németül a rot, franciául a rouge szóval jelölt színtartományba sorolt árnyalatokról, amelyet a magyar köznyelv legtöbbször két különböző szóval, a piros vagy a vörös színnévvel illet. Eddigi kutatásaim során elsősorban néprajzi és kulturális antropológiai szemszögből közelítettem a színek problémája felé. Eleinte a színekről szóló magyar nyelvű tudományos (nyelvészeti, pszichológiai és néprajzi-kultúrtörténeti) szakirodalom felkutatását és összegzését kíséreltem meg, ennek eredményképpen kisebb számvetést készítettem a magyar színnevekre vonatkozó nyelvi kutatásokról1 és a magyar népművészetre vonatkozó legkorábbi vizsgálatokról.2 Ezen felül foglalkoztam a magyar néprajztudomány legtöbbször kutatás alá vont „színes” kérdésével, az ún. gyászszínekkel,3 ill. azzal, hogy a korábbi hazai viseletkutatások milyen megállapításokat tettek az öltözékek színeiről.4 Később, azzal párhuzamosan, hogy igyekeztem elmélyedni a nemzetközi kulturális antropológiai színkutatásokban, terepen – leginkább falusi közösségekben – kezdtem el vizsgálni a színeket. A mai emberek színekről való gondolkodásából kiindulva kezdtem el foglalkozni egyrészt a rózsaszín és a lila szín körüli kategorizációs és nyelvészeti zavarral,5 majd a sárga színhez való negatív kulturális viszonyulással.6 Jelen értekezés részben a terepen gyűjtött empirikus adatok fényében kísérli meg körbejárni azt a nemzetközi kutatásokban is visszatérően előelőkerülő problémát, amit nyelvünkben a piros és vörös szavak egymás melletti létezése és használata jelent. |
Egyetem | Pécsi Tudományegyetem |
Doktori iskola | BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola |
Témavezető | Vargyas Gábor |