Az épületinformációs modellezés (BIM) optimalizációja és implementációs lehetőségei Magyarországon

Abstract

A 2010-es évek elején, a doktori tanulmányaim megkezdésekor a magyar építőipar még nem igazán volt nyitott a BIM alkalmazására. Elvétve, egy-egy nagyobb, az Európai Unió által finanszírozott projekt, vagy esetleg külföldi ingatlanfejlesztő által indított beruházás esetén találkozhattunk a projekt-leírásokban olyan többletfeladattal, hogy a tervdokumentáció részeként készüljön BIM modell is. Ezt a többletfeladatot általában egy önálló munkarészként, külön költségvetési soron szereplő tételként definiálták és versenyeztették meg. A modell elkészítésével járó munkát azonban közel sem integrálták olyan szorosan a projektmenedzsmentbe, mint például az Észak- Amerikában, ahol a „klasszikus BIM” a tervezési szakasz lezárásaként, a kivitelezés megkezdése előtt önálló, ütemezett folyamatként jelent meg. Természetesen a klasszikus BIM módszertan helytelen alkalmazása mellett, a megfelelően kidolgozott BIM-alapú tervezési eljárások ismeretének hiánya is problémát jelentett. Ennek a problémának a megoldását eleinte sem a rosszul berögzült szoftverhasználati metódusok, sem a sokszor kiforratlan szoftveres funkciók (pl. IFC adatátvitel pontatlanságai) nem segítették. Így tehát a BIM-modellt, mint önálló munkarészt, megfelelő árajánlat esetén megrendelték (drágának vélt ajánlat esetén általában elhagyták), viszont a tervezési folyamatok szokásosnak mondható időbeli csúszása, illetve a 2008-as gazdasági válság utáni időszakra jellemző elhúzódó beruházási folyamatok miatt a modellek tényleges felhasználása a legtöbb esetben elmaradt. Jobb esetben létrejöttek az ütközésvizsgálati riportok és a megvalósíthatósági hibajegyzékek, ám az ezek alapján javasolt tervi korrekciók és megoldások - a klasszikus BIM önálló munkafolyamatként való szerepeltetése és ütemezése nélkül - már nem feltétlenül kerültek visszavezetésre a kivitelezési fázis megkezdése előtt. Tehát a modell és a modellből előállított információ önmagáért keletkezett és létezett, érdemi felhasználása erősen megkérdőjelezhető volt.A “klasszikus BIM” eme sajátos és hibás adaptációjának mai napig érezhető hagyatéka sajnos, hogy a szakma BIM-szkeptikus képviselői a BIM alkalmazását továbbra is felesleges többletfeladatnak és költségnek tekintik, ami állításuk szerint a hagyományos tervezési metódusokkal és kicsit több odafigyeléssel kiváltható. Ez az állítás a tervezési fázis bizonyos szakaszaira igaz lehet, de a megvalósítás és az üzemeltetés további ciklusaiban egészen biztosan nem állja meg a helyét. Ennek oka pedig egészen egyszerűen a kétdimenziós tervdokumentáció korlátozott információtartalmában rejlik. A fentiekben részletezett problémákra a következő struktúra szerint vázoltam fel a lehetséges megoldásokat az értekezésben: - BIM integrációja a felsőoktatásban – feldolgozástól a tervezésig - Egyszerű, könnyen elsajátítható BIM eljárások kialakítása és alkalmazása építőipari részfolyamatokban az implenetáció korai fázisában - BIM szabályozása magyarországi építőipari nagyvállalati (és beszállítói) környezetben - BIM szabályozása állami környezetben, digitális adattárolással kapcsolatos elvárások