A hatalomgyakorlás lehetőségei és korlátai a Hettita Birodalomban

Abstract

Az ókor(i Kelet) nagy birodalmainak történetét fel lehet fogni úgy is, mint arra tett kísérlet(ek)et, hogy hatalmas, földrajzilag nem mindig összefüggő területeket politikailag megszervezzenek. Ebből a szempontból nézve, a keletkezésük és a belső felépítésük (és hanyatlásuk, majd bukásuk) is olyan kutatási téma, amely a mai napig foglalkoztatja az ókortudósokat, már csak azért is, mert a témának általános történeti relevanciája (és napi aktualitása) is van – a sikeresség vagy sikertelenség okának vagy okainak megragadása és felmutatása a történész fontos feladata. Hiszen az adott esetben erőszakkal megszerzett területeket sokkal ökonomikusabb erőszakszervezet (katonaság) állomásoztatása nélkül igazgatni, azok gazdasági erőforrásait jobban kiaknázni – ezért általános törekvésnek tekinthető a hatalom konszolidációja, a legitimitás megteremtése, sőt akár a közösségek kooperációs készségének és lojalitásának megnyerése. Ehhez azonban megfelelő szervezőmunkára és intézményrendszerre van szükség, aminek megteremtése minden államalakulatnak alapvető érdeke és célja, függetlenül attól, hogy a rendszer (eleinte) mennyire fejlett vagy kidolgozott. Az igazgatási rendszerek (akár összehasonlító célzatú) kutatása és leírása amellett, hogy az adott államalakulatról mond el sokat, arról is tanúságot tehet, hogy az állam az alattvalóinak viszonya a mindennapok során hogy alakult – szerencsés forráshelyzet esetén. Ezért az igazgatás fogalmát egyelőre tágan értelmezzük, és minden olyan cselekvési módot annak tekintünk, amit egy adott államalakulat az alattvalóival szemben foganatosít, akár az erőszak alkalmazását is ideértve.