A magyarországi protestáns egyházak népiskolai ügyeinek fejlesztése (1857-1867). Az egyházkerületeken belüli oktatásszervezéssel kapcsolatos viták, koncepciók, elképzelések az országos protestáns sajtó tükrében.

Abstract

A disszertáció témáját és módszertanát tekintve a sajtót, mint történeti forrást vizsgáló neveléstörténeti kutatások között helyezhető el. A kutatási téma a református és evangélikus egyházak népiskolaügyi fejlesztésének vizsgálata a protestáns egyházkerületi sajtó tükrében az 1857-1867 közötti időszak figyelembe vételével. A téma relevanciáját az adja, hogy Eötvös József két minisztersége közötti népiskolaügyi eseményeket az eddigi magyar szakirodalom nem dolgozta fel, ugyanakkor az ebben az időszakban lejátszódó fejlesztések tekinthetőek időben és részben tartalomban is az 1868-as népiskolai törvény és az 1869-es állami tanterv, valamint az ahhoz kapcsolódó tankönyvek előzményeinek. Az időszakban jött létre az Egyetemes Református Népiskolaügyi Választmány, később a Tanügyi Választmány, amely tanácsadó testületként hasonló szerepet töltött be, mint a későbbi Országos Közoktatási Tanács, ekkor készültek el a meghatározó protestáns tantervek, és ekkor zajlottak le a református tankönyvprogramok, amelyek később a nemzeti tankönyvpiac jelentős részét adták, különösen azáltal, hogy 1869-es tanterv több, a program keretében elkészült tankönyv használatára kötelezte az állami és községi népiskolákat. A témaválasztás okát az is adja, hogy a szakiroda-lom nem dolgozta fel a protestáns (és a katolikus) egyházügyi, tanügyi és integrált szaksajtót az idő-szak vonatkozásában. Egyértelműen hiányoznak – neveléstörténeti kutatásokból is – a meghatározó folyóiratok, köztük a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a Sárospataki Füzetek (más tekintetben a leánynevelés-nőnevelés mint problématörténet szempontjából is kiemelkedő, de az előzőekhez hasonlóan kiaknázatlan katolikus Tanodai Lapok) repertóriuma. A repertóriumok azért lényegesek,mert a gyűjtő funkcióval rendelkező folyóiratok egyeztetési platformot biztosítva tömörítették a korszak azon szellemi elitjét, amely amellett, hogy tevékenységével a magyar népiskolai közoktatást törekedett európai szintre felzárkóztatni, később meghatározó szerepet játszott az 1868-as VKM működésében és a hazai tanügy akkori és későbbi fejlesztésében. A disszertációnak nem célja eldönteni, hogy Eötvös népiskolaügyi reformjai mennyire voltak eredetiek, vagy mennyire támaszkodtak a felekezetek fejlesztéseire, vagy külföldi példákra, azonban célja annak feltárása, hogy Eötvös előtt potenciálisan milyen gyakorlatok szerepeltek a protestáns felekezetek esetében a választott időszakban. Témánkat kizárólag a két protestáns lapra korlátozzuk, ugyanakkor módszertani fejlesztések-kel, és korábban erre a célra nem használt eszközökkel módszertanilag hozzájárulunk más folyóira-tok repertorizálásához is. Elsődleges feladatunk a protestáns tanügyi fejlesztések általános bemutatása, rendszerezése, elemzése. Az elemzés során a dokumentumelemzés mellett a kevéssé alkalmazott tartalomelemzést használjuk három témakör esetében, melynek eredményeit ez idáig bölcsészettudományi disszertációkat általánosan nem jellemző informatikai fejlesztéssel létrehozott keret-rendszerben, korszerű alkalmazások segítségével mutatjuk be és tesszük elérhetővé, felhasználhatóvá. Módszertani újításunkat más készülő munkák előtt figyelembe vehető mintának szánjuk.