Поэтика и антропология подтекста в прозе А. П. Чехова = A szubtextus poétikája és antropológiája A. P. Csehov prózájában
Abstract
Kutatásom célja a csehovi életmű egyik alapvető sajátosságának, a szövegek mélyrétegében szerveződő szubtextusnak, valamint a szubtextusban körvonalazódó emberképnek, más szóval a csehovi látens antropológiának vizsgálata.
Csehov poétikai útkeresése szorosan összekapcsolódik egy új filozófiai antropológia, egy új emberfelfogás kialakulásával. Az új kulturális korszak felé mutató, az egzisztencialista filozófiai szemlélet irányában haladó antropológiai koncepció az egyéni létezés olyan területeire tapint rá, amelyek szavakkal adekvát módon nem körülírhatók. A csehovi emberkép metafizikai irányultsága, mely nem teszi lehetővé a határozott, explicit megfogalmazást, váltja ki az új poétikai eszközök keresését, éspedig a motívumok, szimbólumok felé fordulást. Ez a szövegmélyen konstruálódó motivikus rendszer indukálja a szövegnek azt a szemantikai rétegét, amely terminológiailag szubtextusként határozható meg.
Dolgozatomban – mint arra az értekezés címe is utal – egyrészről arra a kérdésre kerestem választ, milyen sajátosságokkal bír és miként szerveződik a csehovi szubtextus, kimutathatók-e, s ha igen – melyek azok a poétikai eszközök, amelyek a szövegek mélyáramlatát mozgásba hozzák, másrészről pedig a szubtextusban megsejthető emberfelfogást, a csehovi látens antropológiai koncepciót kíséreltem meg feltárni.