Mesterséges élelmiszerszínezékek molekuláris epidemiológiai és epigenetikai vizsgálata
Abstract
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint az évi összhalálozás mintegy 12%-áért a daganatos betegségek felelősek. Táplálkozásunkkal lehetséges rákkeltő vegyületek kerülhetnek a szervezetünkbe, amelyek növelik korunk népbetegségeinek, így a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát is. A mesterséges eredetű élelmiszer-színezékeknek a daganatok kialakulására gyakorolt hatásával kapcsolatos ismeretanyag sok tekintetben hiányos és nem egyértelmű, mivel a legtöbb vizsgálat során ezeket az anyagokat elemi állapotban és egymástól teljesen eltérő dózisban tanulmányozzák. Ezen anyagok szervezeten belüli metabolizációja, genotoxicitása, esetleges rákkeltő hatására utaló expressziós szintje, eltérő vizsgálati eredményeket mutat.
Vizsgálatainkban négy-hat hetes, karcinogenezis iránt érzékeny, inbred Balb/c nude, AKR/J és CD1 egereket alkalmaztunk. Kutatásunk során két azoszínezék: a tartrazin és az azorubin hatását vizsgáltuk a metabolizáló enzimeknek a sejtciklus-szabályozásban, valamint a metiláció kialakításában szerepet játszó gének esetében mRNS-szinten.
Vizsgálati eredményeink az azorubin esetében megerősítették az eddig publikált adatokat, mivel daganatkeltő hatásra utaló jelet nem találtunk. A tartrazin esetében ugyanakkor fontos eredménynek számít, hogy mind a metabolizáló enzimek, mind a sejtciklus szabályozásában részt vevő gének, valamint a metiláció kialakításában szerepet játszó gének esetében szignifikáns, dózisfüggő növekedést (p<0,05), generációs fokozódást, más színezékanyagokkal (pl. azorubin) és kémiai karcinogénnel (pl. DMBA) való hatásaddíciót (hatásösszeadódást) mutattunk ki, amelyeknek alapján a tartrazin potenciális kockázati tényezője lehet a daganat kialakulásának.