Az atipikus munkajogviszonyok. A munkajogviszony általánostól eltérő formái az Európai Unióban és Magyarországon

Abstract

Kevés olyan kutatási területet lehet találni a munkajogtudományban, amely hasonlatos lenne az atipikus munkajogviszonyok problémakörének komplexitásához: érinti a munkajog napjainkban gyakran feltett több alapvető dogmatikai kérdését; irodalma óriási méretű, rendkívül szerteágazó és interdiszciplináris; a tárgyban született elméleti kutatások eredményei a foglalkoztatási gyakorlat élénk érdeklődésére is számot tartanak; a világon mindenütt ismert a fogalom és mindenütt ugyanazok az alapkérdések. Ennélfogva az aktualitást és a kutatási eredmények gyakorlati hasznosításának lehetőségét túl hosszan ecsetelni nem célszerű, annál inkább indokolni szükséges ennek a rendkívüli terjedelmű szakirodalmi bázisnak a feldolgozási technikáját. A feldolgozandó irodalom nagyságára jellemző, hogy önmagukban az egyes atipikusnak tekintett foglalkoztatási formákat feldolgozó munkák könyvtárnyira rúgnak és napjaink munkajogtudományának alapvető kérdéseit vizsgáló kutatások is kivétel nélkül érintik ezeket a jelenségeket. Az értekezésben az atipikus munkajogviszonyok bizonyos szempontok szerinti egyenkénti vizsgálatára (is) sor kerül, amelynek egyik oka az, hogy a munkajoggal foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek kivétel nélkül ismerik és használják szerte a világon az atipikus munkajogviszony kifejezést, azonban igen eltérő tartalmat tulajdonítanak a fogalomnak. Ezért a dolgozat – az irodalomban kevésszer tapasztalható vállalkozásként – külön fejezetben tekinti át azokat a fogalmakat, amelyek a munkavégzés hagyományostól eltérő formáival kapcsolatba hozhatóak.