Önkormányzati integráció és helyi közigazgatás
Abstract
A társadalom területi tagolódásának egyik lényeges megjelenési formáját képviselik a területi-települési viszonyok, melyek irányításában a közigazgatási jognak és egyáltalában a jogi szabályozásnak kiemelkedő szerep jut. Az önkormányzatok
létében a területi közigazgatás-szervezés egyik alapfogalmát
megtestesítő decentralizáció fejeződik ki. Ezt kiegészítőleg az önkormányzati
szintek egymáshoz való viszonya, illetőleg a feladat- és hatáskör-telepítés szabályai
a szubszidiaritás eszméje által meghatározottan alakulnak. E két alapelv
a központi hatalom és a területi szintek közötti hatalommegosztás vertikális
dimenziójába illeszkedik, míg az önkormányzati integrációs formák, különösképpen
pedig a társulások horizontálisan értelmeződnek az államszervezet felépítésében.
Az önkormányzatok közötti formalizált együttműködések tehát a
dezintegráció áthidalásának szerepkörében hatékonyságot, rugalmasságot és
magasabb szakmai színvonalat kölcsönözve kapcsolódnak a hierarchikus rendez
őelvekhez. Valamennyi esetben a végső cél a szétforgácsolt erők egyesítése.
A községek, városok egymáshoz való viszonya az önkormányzatiság lényegében
akként fejeződik ki, hogy a benne foglalt közfunkciókat saját közigazgatási
területén és saját népességére vonatkozólag minden önkormányzat
saját szervei által maga teljesíti. Ettől az alapesettől csak akkor van mód eltérni,
ha a községek a helyi közügyeket valamely oknál fogva egyáltalán nem
tudják ellátni, vagy pedig ellátják, de nem a közérdek által megkövetelt módon.
Az ilyen helyzetben lévő önkormányzatok – kevés eséllyel – az államhoz
fordulhatnak kiegészítő forrásokért, vagy megállapodásra lépnek egymással
abból a célból, hogy akár egy vagy több, akár pedig minden helyi érdekű közszükségletüket
egyesült erővel elégítsék ki.