Integrálódó Alkotmányjog. Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság alkotmányos rendszerének kapcsolata
Abstract
Az európai integráció folyamata számos alkotmánytani elvvel, intézménnyel, dogmával
kapcsolatban készteti és kényszeríti a tudomány képviselőit a fogalom- és viszonyrendszer
újraértékelésére, korszerűsítésére. A „Szerződés az Európai Alkotmány létrehozásáról” című
tervezet antik mottójának, illetve Mancini és Weiler idézett polémiájának központi eleme a
demokrácia elve, de a téma exponálásához választhattam volna az „alkotmány”, a
„szuverenitás”, az „állam szerepe”, az „emberi jogok” vagy a „közhatalom”
problematikájához kapcsolódó, a megközelítési lehetőségek sokféleségét érzékeltetető
gondolatfüzért. Nem tudom, Weilernek, Mancininek vagy Thuküdidésznek van-e igaza, nem
is kívánom eldönteni. Hozzám Weiler álláspontja áll közelebb, ezért hoztam hangsúlyosan
utolsó helyen. Nem az értekezés mottójaként választott idézetek tartalma a lényeges, hanem a
vitából leszűrhető következtetés, miszerint a szakkifejezések tartalma rendszerint plurális
jellegű. Az alkotmányjog-tudomány feladata „csupán” annyi, hogy rugalmas és korszerű
foglalatot biztosítson, értelmezési keretet adjon a jelenségek elméleti és praktikus tartalmi
magyarázatához, de úgy, hogy a „lényeg” tekintetében konszenzuson alapuló orientációs
bázist jelentsen. Ettől kezdve úgyszólván mindegy, hogy valamely elv, intézmény vagy
fogalom célként, eszközként, alanyként vagy állítmányként szerepel mondatainkban. Az ún.
európai (integrációs) alkotmányjog fogalmi kultúrája alakulóban van, kihívást jelent a
klasszikus alkotmányjogi dogmatika számára.