A 19. századi vígopera női szerepkörének eredete, stiláris és interpretációs kérdései. Norina, az összetett vígoperai nőalak megtestesítője

Abstract

Doktori dolgozatom témáját elsősorban színpadon énekelt szerepeim, mesterségbeli tudásom és szakmai tapasztalataim alapján választottam. Érdeklődésem középpontjában pályám kezdete óta az operajátszás sajátos területe, a vígoperák világa áll. Tekintve, hogy alkatomnak és hangi karakteremnek köszönhetően számos opera buffa előadásban vettem részt, dolgozatom elkészítésének motivációja a személyes érintettségemből következő tapasztalatszerzésen túl a műfaj szeretetéből és tiszteletéből ered. Operaénekesként fontosnak tartom, hogy a vígopera, az operajátszásnak ez a manapság kissé mostohán kezelt műfaja visszakerüljön méltó helyére, oda, ahova azok a szerzők emelték, akik maradandót alkottak benne. A vígopera első látásra játékos, könnyed műfajnak tűnik, ám színpadra állításánál, szerepelemzésnél általában kiderül, hogy ez csak a látszat. Bár egy jó előadás fesztelenül derűsnek és felhőtlennek látszik, mögötte mindig komoly, pontos, igényes munka áll. Vígoperai szerepeikről legendásan híres operaénekesek kivétel nélkül ugyanerről számolnak be különböző életrajzi írásaikban, riportjaikban. Dolgozatom célja feltárni az opera buffa nőalakjainak útját, változását, fejlődését egészen a műfaj eredetétől a 19. századi kiteljesedéséig. Színház- és zenetörténeti kutatásaimat, ismereteimet, tapasztalataimat alapul véve kívánok összefoglaló áttekintést adni a vígopera interpretációs attribútumairól. Végül egy konkrét szerep (Norina) elemzésén keresztül ismertetni szándékozom a prima buffa assoluta szerepkörben rejlő előadó-művészeti és előadóművészi lehetőségeket. Tudomásom szerint még nem született olyan elemző munka, amely ebből a szempontból vette volna górcső alá ezt a színes, kedves, ám sokkal kevésbé felszínes figurát, mint amilyennek sok esetben a színpadi elképzelés láttatja őt.