A terrorizmus elleni küzdelem nemzetközi intézményi és jogi kerete

Abstract

Az értekezés témája a terrorizmus elleni küzdelem egyik sajátos, kevéssé kutatott része, jelesül az a struktúra és folyamat, munkamódszer, ahogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és az Európai Unió (EU) a terrorista fenyegetésre reagál, és jogi, illetve intézményi válaszokat ad arra. Az értekezés megközelítése tehát egyfajta „bürokratikus”, vagy „adminisztratív” megközelítés, nem maga a terrorizmus, hanem az erre adott jogi és intézményi reakció az ENSZ és az EU részéről áll a fókuszában.

A munkában választ keresek továbbá arra a kutatás utolsó szakaszában megfogalmazódott kérdésfelvetésre is, hogy a 2014. óta, az Iszlám Állam színrelépésével ismételten jelentősen romló terrorfenyegetettség által kiváltott reakciók tekinthetők-e olyan korszakhatárnak, mint a 2001-es terrortámadások utániak. Végül megkísérlem néhány szempont alapján hatékonyság szerint összehasonlítani az ENSZ és az EU terrorizmus elleni fellépését.

A disszertáció szerkezetét tekintve három fő részre tagolódik. Az első érdemi rész (II. fejezet) az ENSZ terrorizmus elleni fellépését írja le, a nemzetközi egyezmények, a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács legfontosabb határozatait feltérképezve; külön elemzés tárgyát képezi az ENSZ Globális Terrorellenes Stratégiája, mint a szervezet vonatkozó tevékenységét keretbe foglaló legfontosabb referencia-dokumentum; végül áttekintésre kerülnek az ENSZ komplex rendszerén belül működő, a terrorizmus elleni küzdelemmel főtevékenységként foglalkozó testületek, szervezetek, struktúrák. A III. fejezet mutatis mutandis hasonló áttekintést kíván adni az Európai Unió terrorizmus elleni fellépéséről. Ennek keretében bemutatom az elsődleges jog irányadó rendelkezéseit, tematikus csoportosításban (igazságügyi válasz, szankciós rezsim és információcsere) a legfontosabb másodlagos jogi aktusokat, végül az Unió összetett gépezetében működő, a terrorizmus elleni fellépésben a legfontosabb szerepet játszó entitásokat. Mindkét fejezetre igaz, hogy az értekezésben végig próbáltam hangsúlyt fektetni a bemutatásra kerülő területek történetiségére és az intézményi szereplők egymáshoz való viszonyának bemutatására is. A záró konklúziók (IV. fejezet) – az értekezés gondolati ívét keretbe foglalva – az egyes fejezetek részösszegzéseit szedik egy csokorba, valamint általánosabb végkövetkeztetéseket is megfogalmaznak. Itt kerül sor annak taglalására, hogy a legutóbbi fejlemények korszakhatárt képeznek-e a terrorellenes fellépés szempontjából, illetve az ENSZ és az EU terrorellenes fellépésének hatékonysági összehasonlítására is. |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||| The topic of this thesis is a particular part of the fight against terrorism on which there has been little research so far, namely the structure process and working method, by which the United Nations (UN) and the European Union (EU) react and deliver legal and institutional responses to the terrorist threat. The approach of the thesis is thus a sort of a „bureaucratic” or „administrative” approach, focusing not on the terrorism itself, but the legal and institutional reactions to it by the UN and the EU.

Furthermore, I am also looking for an answer to the question that came up during the last stage of the research, namely, whther the reactions since 2014, triggered by the substantially deteriorating terrorist threat caused by the emergence of the Islamic State, may be considered as marking a new era, just as the ones following the 2001 terrorist attacks were. Finally, I also try to put the counter terrorism action by the UN and the EU in comparison, along a few aspects.

The dissertation is divided into three major parts. The first substantial part (Chapter II) describes the counter terrorism action of the UN, mapping the intenational conventions and the most important resolutions of the General Assembly and of the Security Council. The Global Counter Terrorism Strategy of the UN is subject to a seperate analysis, as the most important reference document, framing the relevant activities of the organisation. Finally, the bodies, organisations and structures operating within the complex system of the UN and dealing with counter terrorism as a main activity, are scrutinized. Mutatis mutandis , Chapter III provides a similar overview on counter terrorism action of the European Union. In this Chapter, I introduce the relevant provisions of the primary law, the most important legal acts of the secondary law in a thematic division (judicial response, sanctions regime and information exchange) and finally the most significant entities that play a role in the counter terroris action of the complex machinery of the Union. For both Chapters it is true that I have been trying to put an emphasis on the historical context of the described areas, also demonstrating the interaction among the institutional actors. The final Conclusions (Chapter IV), while creating a framework for the conceptual structure of the thesis, sum up the partial conlusions of the previous Chapters and draw more general conclusions as well. Here it is elaborated whether the most recent developments mean a new era as regards counter terrorism action, and the comparison of effectiveness of counter terrorism action of the UN and of the EU.