A jugoszláviai magyar irodalom terei. A (poszt)jugoszláv magyar irodalom és a téralapú közösségi identitás-konstrukciók viszonya (1945-2010)
Abstract
A disszertáció a közösségi identitás és a belakott tér reprezentációja közötti összefüggést vizsgálja Jugoszlávia magyar irodalmában és az utódállamokban 1945 és 2010 között. Az irodalom- és sajtótörténet alternatív oldalára összpontosítva azokat a folyamatokat elemzi, ahogy az új, 1945 után formálódó elitek érvényt szereztek a Jugoszláviával való azonosulásnak, valamint, ahogy ez az irodalomban megjelent. A vizsgálat kiterjed arra is, hogy miként módosult ez a reprezentáció a társadalmi nyilvánosság liberalizálódásával, a politikai és kulturális elit belső elkülönülésével, valamint a szocialista realizmusból a neoavantgárdba való művészeti váltás során a korai hatvanas években. A térbeli reprezentáció és kollektív identitás kapcsolatának szempontjából kulcsfontosságú töréspont volt Jugoszlávia feloszlása a kilencvenes években, valamint a regionális magyar irodalmi mezők továbbfejlődése az utódállamokban. A kutatás az 1945 és 2010 között megjelentetett jugoszláviai, majd a széttagolódás után horvátországi, szerbiai és szlovéniai magyar irodalmi folyóiratokon, valamint szépirodalmi szövegeket is közlő heti- és napisajtón alapszik.