Gyermekkori kapcsolatok és kapcsolati élmények szerepe a kriminalizálódás alakulásában állami gondoskodásban felnövekedett férfiak körében

Abstract

Kutatásunk célja annak a felmérése, hogy állami gondoskodásban felnövekedettek esetében a kapcsolatok alakulásának mely tényezői fejtenek ki protektív hatást. Először 10 évvel ezelőtt végeztünk egy vizsgálatot, melynek eredményei további kérdéseket vetettek fel bennünk, ezért 2016 tavaszán egy újabb vizsgálattal egészítettük ki kutatásunkat. Mindkét vizsgálatunk egyértelműen azt mutatta, hogy a büntetlen előéletű személyek nagyobb szociális hálóról számolnak be gyermekkorukra vonatkozóan, illetve ami még fontosabb, hogy több olyan kapcsolatról tudnak beszámolni, amelyek a gyermekkor után is fennmaradtak, és megtartó erejűek lehettek. Különösen fontos szerepe van a nevelőkkel/nevelőszülőkkel ápolt, érzelmi melegséget nyújtó kapcsolatnak. Szintén mindkét vizsgálatunkban visszatérő eredmény, hogy a vér szerinti szülőkkel fenntartott kapcsolatnak hatása ellentmondásos. A büntetett csoportban volt gyakoribb, hogy tartották a kapcsolatot a vérszerinti családjukkal. Mindkét vizsgálat azt mutatta, hogy azok a fiatalok kerülnek börtönbe, akiket túl későn emeltek ki eredeti környezetükből. Ennek oka az lehet, hogy ha egy család súlyosan veszélyeztető, esetleg bántalmazó, akkor minél tovább nevelkedik ott a gyermek, annál több traumát él meg, annál hosszabban hat rá a család negatív atmoszférája, ami pedig rontja a későbbi belilleszkedésének esélyeit (Harden, 2004). Ezt támasztja alá az az eredményünk is, hogy a büntetlen előéletű csoport kevesebb traumáról számolt be gyermekkorára vonatkozóan. Ugyanakkor minél később kerül állami gondoskodásba, annál kisebb az esélye arra, hogy biztonságos, tartós, érzelmi melegséget nyújtó kötődést alakítson ki az őt nevelő felnőttekkel.