Culpa in contrahendo. Felelősség lehetetlen szolgáltatás elvállalásáért
Abstract
A szerződéseket teljesíteni kell – visszhangozzák a civilisztika évezredes falai. Előfordulhat azonban, hogy valaki olyan
kötelezettséget vállal magára, amelynek teljesítésére valamilyen, már a szerződéskötés időpontjában fennálló oknál fogva
bizonyosan nem kerülhet sor. Ilyenkor szinte önként adja magát a kérdés: mit kezdjen, és egyáltalán mit kezdhet a jog azzal, aki lehetetlent ígér?
Mikor oldozza fel az egyébként betarthatatlan ígéret nem teljesítésének hátrányos következményei alól, s mikor kérje számon rajta ígéretét? Ha a számonkérés mellett döntene, erre milyen módon nyílik lehetőség? Más szóval: alkalmas-e a jog arra, hogy kikényszerítse a
lehetetlent? A válaszokhoz a lehetetlen szolgáltatás elvállalásáért viselt felelősség természetének meghatározásán keresztül juthatunk el. A jelen munka célja ezért az, hogy minél pontosabban feltárja a lehetetlent ígérő felelősségének mibenlétét, valamint a – sokszor előkérdésként jelentkező
– szerződéses kötőerő egyes részproblémáit. A fenti célkitűzés elérése érdekében elvégzett kutatás módszertanát alapvetően
meghatározta az a meggyőződésünk, hogy civilisztikai problémák feltárása összehasonlító és történeti vizsgálatok nélkül aligha lehetséges. Az egyes jogi jelenségek lényegéhez ugyanis – álláspontunk szerint – csak akkor kerülhetünk igazán közel, ha megvizsgáljuk azt is, hogy azok hol, mikor és miért bukkantak fel, vagy éppen tűntek el. Ezért a kutatás munkamódszeréül a történetiségre is érzékeny jog-összehasonlítást választottuk. Az összehasonlítás tárgyául szolgáló jogrendszerek kijelölésénél pedig hazai jogunk fejlesztésének ügye érvényesült elsődleges szempontként:
mind a kontinentális mind az angolszász jogi kultúrkörből igyekeztünk olyan jogrendszereket részletes elemzésnek alávetni, amelyek megoldásai
– figyelemmel az értekezés tárgyára – a magyar polgári jog számára is fontos tanulságokkal szolgálhatnak. Természetes ugyanakkor,
hogy az egyes jogrendszerek szemléleti alapállása a kutatási források körét is meghatározta. Ebből adódik, hogy az
értekezés egyes fejezeteiben a jogtudomány és a joggyakorlat eredményeinek feldolgozása nem mindig mutat egyensúlyt. A helyes arányokat a
vizsgált jogrendszer sajátos szemléletéhez igazodva próbáltuk megtalálni.