A study of the visual language of sculpture

Abstract

DLA DISSZERTÁCIÓ SZINOPSZISA: A disszertációm fő témája a szobrászat - mint vizuális nyelv - tanulmányozása, és annak a módnak a vizsgálata, ahogy ezt a nyelvet használjuk. Először a szobrászat alapelveit vizsgálom - mint vonal, alak, forma stb. - és hogy ezek kombinációi hogyan alkotnak egv összképet amely különböző dekódolt „üzeneteket” tartalmaz. Ezek az üzenetek nem csak azt határozzák meg, hogy mit értünk meg egy szoborból, de azt is, hogy hogyan „olvassuk” azt. A szobor vizuálissá tesz bizonyos szerkezeti sémákat, melyeket a mi biológiai rendszereink determinálnak. Az, hogy a szobrászati nyelv ezeken a sémákon alapszik, teszi lehetővé, hogy a szobrászat komplexitását kevéssé ismerők is - egy-egy szobrot nézve - tudjanak reagálni. Ez a kapacitásunk a szemünk és agyunk működést mechanizmusán alapszik. Disszertációm jelentős része a szobrászati nyelv biológiai gyökereit vizsgálja és a genetikai evolúció, agyi- és optikai rendszerek tanulmányozásán keresztül próbálja bemutatni hogy az a nyelv, melyet a szobrászat használ, a biológiai szisztémák önnön saját tulajdonságait veszi alapul. Igyekszem megállapítani, hogy mi az, ami biológiailag állandó mindannyiónk számára - tekintettel a biológiai rendszerekre - és hogy ez az állandóság teszi lehetővé azt hogy esztétikai elveinknek közös bázisa legyen. Azon fáradozom, hogy megfogalmazzam a különbséget aközött, hogy mi hogyan nézünk egy meglévő szobrot és hogy a szobrász hogyan készíti el munkáját. Erről két különálló fejezetben összehasonlító elemzést végzek: "Looking at sculpture" (a néző szempontjai) "The sculptur practice" (a szobrász szempontjai) Azt vallom, hogy a szobrász amikor munkáját készíti szavak nélküli, vizuális nyelvet használ. A néző ezt a nyelvet vagy használja vagy nem. Amikor egy szobrot szemlélünk, két féle képpen értékelhetjük. (1) - a gestalt objektum diiekt vizuális visszacsatolásával, (2) - beszédnyelvi, analitikus magyarázattal együtt. Ezzel kapcsolatban bemutatom Karl Popper "Három Világ" tézisét. Popper ezzel a klasszifikációval magyarázza meg összes tapasztalatainkat. Itt világítok rá a különbségre, ami a biológiai rendszerünk álltal determinált esztétikai értékelés és a tanult kultúra között van. Ezután következik néhány rövid esszé, melyek bemutatnak pár szobrászt és a szobrászat és társadalom jelenlegi helyzetét elemzik, illusztrálva a fenti érveket, és rámutatva más problémákra, melyekkel a mai szobrász nyelvhasználatnak szembe kell néznie. A disszertáció egy személyes kiáltvánnyal végződik, mely elképzeléseim alapján mutatja a szobrászat jövőbeni feladatát. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ DLA THESIS SYNOPSIS: The main theme of my thesis is a study of sculpture as a visual language and the way in which we use this language. Firstly 1 look at those aspects of sculpture which form its basis - line, shape, form, etc. - and how these in combination form an image which encodes a variety of ‘messages’. These messages not only govern what we ‘read’ in the work, but how we ‘read’ it. The sculpture makes visible certain patterns which are determined by our biological systems. It is sculpture’s reliance on these which allow those not familiar with the complexities of the sculptural language to react to the sculpture. This capacity is facilitated by the way in which our eye and brain work. A major part of my text therefore deals with the biological roots of the language of sculpture and through studies of genetics, evolution, the brain and the optic system I try to show how the nature of these biological systems themselves are in part determinants of the language which sculpture uses. I attempt to establish that which is biologically constant to each of us in respect to these biological systems and which thus allows a common consensus of aesthetic potential. I take pains to establish the difference between the way in which we look at extant sculpture and the way in which sculptors make sculpture. This is done through sections on ‘looking at sculpture’ and ‘the sculptor’s practice’, in comparison. I argue that the sculptor, in making his work, uses a ‘language’ which is visual and without words. This language may pay a role in the way in which we look at sculpture, or may not. When we look at sculpture we may evaluate it in two ways: firstly, as a direct visual response to the gestalt object, and secondly, as a linguistic analytical response to what we are seeing. Here, 1 introduce the idea of the Three Worlds of Karl Popper, a classification Popper made to help explain all of our experience and with which I try to show the difference between aesthetic evaluation which is determined by our biological make-up and that which is culturally learnt. There follow some short essays on particular sculptors and on the current state of sculpture and society at large, which in some way help to illustrate the above arguments and also show some of the problems that the language of sculpture is facing today. The thesis ends with a personal manifesto of my vision of the task for sculpture in the future.