A SZOT-üdülőtől az egzotikus szigetekig. Nászút a későmodern turizmus hálójában
Abstract
A disszertáció az 1970-es évekre popularizálódó magyarországi nászutazás létrejöttének, szélesebb társadalmi rétegekben való elterjedésének és a 2010-es évek közepéig megfigyelhető változások főbb elemeinek társadalomtudományos szempontú vizsgálata. A nászút egy mesterségesen teremtett szituáció, amely a 21. századra több szintű és sokfelé mutató konstrukcióvá, részben ernyőfogalommá vált. Magyarországon az utazási forma 1970-es évektől jellemzően új társadalmi rétegekben való megjelenésének feltételei a szocializmusban létrejött és a rendszerváltás követően megváltozó párkapcsolati, családszerkezeti jellemzők, a második demográfiai átmenet kérdése, a házassági szokások átalakulása voltak. A nászút hazai demokratizálódásának elsődleges keretét a szociálturizmus jelentette. A rendszerváltást követően a nászút újra bekapcsolódott a nemzetközi divatba. A disszertáció célja a nemzetközi párhuzamok és a magyarországi történeti előzmények vázolását követően ennek a folyamatnak a leírása levéltári és adattári, valamint internetes források, kérdőívek, interjúk és utazási irodai ajánlatok elemzése alapján.
A disszertáció főbb kérdései: Miben változott a nászút fogalma, tartalma és formája az elmúlt másfél évszázad során? Miben ragadható meg folytonossága? Mennyiben hasonlít és mennyiben különbözik a hazai nászút története és jelentése a nemzetközi példákhoz viszonyítva? Miben jelentett újdonságot a nászút demokratizálódására való törekvés Magyarországon a szocializmus időszakában és milyen hatással volt a rendszerváltás utáni időszakra?