Különböző feltárásokkal végzett csípőízületi endoprotetizált betegek életminőségének, valamint betegségterhének vizsgálata az állami és a magánegészségügyi ellátórendszer vonatkozásában

Abstract

A csípőízületi kopás az egyik leggyakoribb krónikus ízületi megbetegedés, amely jelentős terhet ró a társadalomra és az egészségügyi ellátórendszerre. A csípőprotézis műtét – mely az állami és a magánegészségügyben is elérhető különböző sebészi feltárásokkal – a fájdalom csökkentésén túl az életminőség javulását eredményezi. Kutatásunk célja a csípőízületi kopás epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségterhének vizsgálata Magyarországon, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) valós életbe-li adatai alapján. További célunk a különböző feltárásokban operált csípőprotézis műtéten átesett betegek szociodemográfiai jellemzőinek, életminőségének és rehabilitációs igénybe-vételi mutatóinak összehasonlítása az állami és magánegészségügyi ellátórendszerben. 2018-ban a csípőízületi kopás prevalenciája 2.226,2/ 100.000 fő (2,2%) volt, mely a nők kör-ében és az életkor előrehaladtával folyamatosan emelkedett. A NEAK 13,49 milliárd forintot fordított a betegség kezelésére, és a legnagyobb költségtényezőt az aktív fekvőbeteg-szakellátás jelentette. Az állami és magánegészségügyben csípőprotézis műtéten átesett pá-ciensek jelentősen különböztek a műtéti (hagyományos anterolaterális feltárás vs. minimál invazív direkt anterior feltárás) és szociodemográfiai jellemzők tekintetében (falusi, alacso-nyabb iskolai végzettség, nyugdíjasok vs. nagyvárosi, felsőfokú végzettség, szellemi munkát végzők, saját vállalkozással rendelkezők). Az Oxford Hip Score (OHS) és az SF-36 Fizikai egészség pontszámai alapján mindkét ellátórendszerben jelentős életminőség-javulás volt tapasztalható a posztoperatív 6. hétre és 3. hónapra, de a mentális egészség javulása csak a magánellátásban volt szignifikáns. A rehabilitációban való részvétel aránya és preferált for-mája is jelentősen eltért: az állami betegek nagyobb arányban vettek részt rehabilitációban, főként állami rehabilitációs intézményben és otthoni ellátás keretében, míg a magánbetegek az állami és magánfinanszírozású otthoni ellátást részesítették előnyben. Bár a csípőprotézis műtéten átesett páciensek szociodemográfiai és rehabilitációs jellemzői eltértek, életminőségük mindkét ellátási formában jelentős javulást mutatott; a mentális egészség javulása kizárólag a magánbetegeknél volt szignifikáns. A teljes javulás mértéke az OHS szerint nem különbözött, ám az SF-36 Fizikai egészség pontszámában az állami, a Mentális egészség pontszámban a magánbetegek értek el nagyobb mértékű javulást.