A kritikai pszichológia lehetőségei a pszicho-tudományos intézményrendszer működésének vizsgálatában és fejlesztésében

Abstract

A disszertáció célja a kritikai pszichológia elméleti keretrendszerének bemutatása és alkalmazása a magyarországi pszichotudományos intézményrendszer vizsgálatában, különös tekintettel annak társadalmi, gazdasági és politikai beágyazottságára. A kutatás központi gondolata, hogy a pszichológia nem csupán egy tudományos diszciplína, hanem a társadalmi struktúrák szerves része, hiszen folyamatosan kölcsönhatásban áll az azokból fakadó erőviszonyokkal. Az értekezés ezen összefüggések feltárásával hozzájárul a hazai pszichotudományok működésének kritikai reflexiójához, emellett szakmai ajánlásokat fogalmaz meg az intézményrendszer fejlesztésére. A kutatás elméleti keretét Michel Foucault, Pierre Bourdieu és Immanuel Wallerstein munkássága alapozza meg. Az elméleti keret alkalmazását multidiszciplináris esettanulmányok árnyalják, amelyek az anorexia nervosa és az ökoszorongás problémáit vizsgálják. Az empirikus esettanulmányok két magyarországi példán keresztül illesztik bele a hazai helyzetet a kritikai szakirodalmak keretrendszerébe, ezek a nevelési tanácsadók történeti vizsgálata és a pszichológusképzés etnográfiája. A nevelési tanácsadók történeti elemzése rámutat, hogy a rendszerváltás politikai és gazdasági hatásai hogyan alakították az intézmény diagnosztikai megközelítését a globális pszichológiai paradigmákkal és az erőforráshiány kölcsönhatásaként. Ez a változás nemcsak a terápiás gyakorlatot érintette, hanem hozzájárult az ellátás egyenlőtlenségeinek növekedéséhez, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek esetében. A pszichológusképzés vizsgálata feltárta, hogy a hallgatók anyagi és időbeli terhei, valamint a gyakorlati képzés nehéz hozzáférhetősége jelentős akadályokat jelent a fiatal pályakezdőknek. A képzsé problémái nem elválaszthatóak az állami pszichológiai ellátás csökkenésétől és az ayagilag egyre elérhetetlenebb magánpraxisok térnyerésétől, mely tényezők mélyítik a társadalmi egyenlőtlenségeket, korlátozza a pszichológia társadalmi felelősségvállalását. A disszertáció végkövetkeztetése, hogy a kritikai pszichológia nem csupán egy alternatív nézőpont, hanem alapvető eszköz a pszichotudományok társadalmi kontextusban történő vizsgálatához és fejlesztéséhez. A kutatás továbbá rávilágít arra, hogy a hazai intézményrendszer működése szorosan összefügg a globális tudományos és gazdasági rendszerekkel, ugyanakkor a helyspecifikus kihívások is hatással vannak rájuk. A disszertáció hangsúlyozza, hogy ezek a változások hibrid intézményi struktúrákat eredményeznek: az intézmények egyszerre próbálnak megfelelni a régi rendszer által meghatározott közszolgálati elvárásoknak és az új, piaci alapú logikának, miközben egyikhez sem rendelkeznek elegendő erőforrással. Ez a kettősség gyakran nem csak a hatékonyságot csökkenti, hanem a szakemberek számára is megnehezíti a mindennapi munkavégzést. A disszertáció olyan kritikai keretrendszert kínál, amely lehetővé teszi az intézményi struktúrák társadalmi szerepének reflexióját és átalakítását.