A felnőtt kötődés kapcsolata a diádikus stresszel, a páros megküzdéssel és a párkapcsolatról való vélekedéssel diádikus értelmezésben

Abstract

A közeli fontos kapcsolatokban a másokhoz való kapcsolódás mintázatai az egyén korábbi társas élettapasztalatai mentén formálódnak, illetve kölcsönhatásba kerülnek a mások mintázataival, cirkuláris folyamatokként. Ezen kölcsönhatások együttesen alakítják azt, ahogy egy párkapcsolatban a partnerek észlelik és értékelik az eseményeket, mozgósítják az egyéni és a közös erőforrásokat a kihívásokkal való megküzdés során. A párkapcsolatokban az egyéni életesemények és a párt érintő helyzetek egyaránt megjelenhetnek stresszorként. A stresszel való közös megküzdés mindkét félnek érdeke, a saját és a másik jóllétének és a párkapcsolat minőségének érdekében. A tartós stressz nem csak az egyének mentális és fizikai állapotára, hanem a párkapcsolatok stabilitására is veszélyt jelent. Hogy miként észleli az egyén párkapcsolatában a stresszt és hogyan tud megküzdeni vele, abban szerepet játszhatnak a saját kötődési mintázatai és a partnere mintázatai, viselkedése egyaránt. Számos kutatás vizsgálta egyéni szinten az összefüggéseket a kötődés és a felnőttkori párkapcsolatokban megjelenő kognitív, érzelmi és viselkedéses jelenségek között. Jelen disszertációval azon kutatások számát kívánjuk bővíteni, amelyek diádikus elrendezésben vizsgálják a változókat. Az értekezésben bemutatjuk a Többdimenziós Párkapcsolati Stressz Kérdőív magyar adaptációját, majd actor-partner interdependencia modell elemzéssel vizsgáljuk a partnerek kötődési stílusa, az észlelt intradiádikus krónikus stressz, a saját páros megküzdés és a párkapcsolati elégedettség összefüggéseit az egyén és partnere között. 548 pár adatainak felhasználásával végeztük el az APIM elemzést, amely megerősítette, hogy a partnerek kötődési jellemzői nem csak a saját észlelésüket és viselkedésüket jósolja be, hanem a másik fél bizonyos változóira is bejósló erővel bír.