A gyermekkori tehéntejfehérje-allergia által okozott komplex élettani és pszichológiai változások hátterének feltérképezése
Abstract
A frissen diagnosztizált tehéntejfehérje-allergiás (TFA) gyermekek számának kifejezett növekedése komoly terhet jelent az egészségügyi ellátórendszernek, az érintett családoknak, hangsúlyozva a kutatások szükségességét ezen a területen. Mivel a 3 év alatti gyermekpopulációban a TFA a leggyakoribb táplálékallergia, a betegség patomechanizmusának pontosabb, molekuláris szintű megértése elősegítheti új, potenciális terápiás célpontok felismerését a jövőben.
Longitudinális, multicentrikus vizsgálatunk célja a TFA diagnosztikai módszereinek optimalizálása és a betegség okozta organikus és pszichés eltérések molekuláris hátterének feltárása volt, végül pedig a szigorú eliminációs diéta jótékony hatásait kívántuk monitorozni objektív paraméterek segítségével.
Kutatásunk alapján megállapíthatjuk, hogy a TFA diagnózisának felállításakor nem elegendő a sIgE vizsgálat, a Prick teszt vagy a lymphocyta-transzformációs (LTT) teszt elvégzése, ezek önmagukban nem támasztják alá a betegség fennállását, ugyanakkor negativitásuk nem zárja ki az allergia diagnózisát. Továbbra is az eliminációs diétát követő visszaterhelés a legbiztosabb, szakmai ajánlásokban is javasolt módja a táplálékallergia diagnosztizálásának.
Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a széklet kalprotektin (FC) a TFA okozta tünetek enyhülésének/megszűnésének megfelelő indikátora lehet, valamint a FC-szint mérés az allergén által okozott bélgyulladás mértékének nyomon követésére is megbízhatóan alkalmazható. Hasonlóan hasznos és megbízható módszernek bizonyult a széklet konzisztencia vizsgálata (Bristol skála segítségével). Ezen módszer segítségével pontosan követhető az allergiás colitis okozta megváltozott széklet konzisztencia, illetve monitorozni tudtuk a szigorú tejmentes-diéta hatását a széklet állagára vonatkozóan, ezzel pedig, közvetve információt nyertünk az allergiás bélgyulladás fennállásáról, illetve a gyulladás javulásáról és esetleg megszűnéséről.
A viselkedésben tapasztalt eltérések felmérésének (hiperaktivitás/impulzivitás, tanulási nehézségek, alvási problémák) objektív mutatója lehet a DSM-5 ADHD tünetlistáján elért pontszám. Az ADHD-jellegű tünetek hátterében fennáló hormon- és mediátor eltéréseket objektív diagnosztikai módszerekkel vizsgáltuk (nyál kortizol-és alfa-amiláz-szint, vizelet melatonin és szerotonin meghatározása történt), mely eredményeink korrelációt mutattak az ADHD pontokkal.
A TFA vizsgálata során alkalmazott diagnosztikai módszereket megvizsgálva, eredményeink a nemzetközi és hazai szinten is elfogadott nézeteknek teljes mértékben megfeleltek. Kutatási eredményeink alapján egyértelműen állíthatjuk, hogy mind a klinikai tünetek, mind a pszichés eltérések terén látványos és szignifikáns javulás érhető el a szigorú eliminációs diéta tartásával.