Az improvizáció filozófiája; Az improvizáción alapuló előadóművészeti metódus filozófiai alapjai

Abstract

Filozófiai kutatásom célja, hogy a gyakorlati oktatási metódus felépítésén túl, itthon is megteremtsük a rögtönzés szellemi hátterét, amely a jövő emberének jó döntéseinek és túlélésének záloga lehet. A mesterséges intelligencia terjedésével szemben az emberi improvizációban rejlő kreativitás és egyediség aspektusainak fontosságát helyezem előtérbe. Kutatásom nagy része, a mű - amelyet élő, előadóművészeti interakcióra szűkítek - hiánya és jelenléte közötti peremen helyezkedik el, ami a színpadi improvizáció filozófiájának kutatásában nem egyszerűen a mostban, az improvizátorok által oly ünnepelt „a pillanat létében” lakik, de inkább jelenti a mű keletkezésének (Heidegger) és pusztulásának (Benjamin) esztétikai folyamatát, annak módjának vizsgálatát, transzcendens esztétikai minőségének reflexióit. Disszertációm főbb fejezeteiben Kant létértelmezésének kritikája, Schiller játékesztétikája, Kirkegaard szabadság - és szorongás értelmezése valamint Heidegger pillanat-fenomenológiája és Husserl idő-értelmezése mentén haladok, majd Walter Benjamin műalkotás és reprezentálhatóság értelmezésén át próbálnám megragadni a pillanat sajátosságait. Az explicit és implicit narratívákról szóló fejezetekben az improvizatív történetmesélés sajátosságaira kívánok rávilágítani. Munkám alapját Keith Johnstone drámapedagógiai módszere és a 2023-ban, a témában elsőként megjelent The Philosophy of Improvisation című antológia adja (szerk.: Susanne Ravn, Simon Hoffding, James McGuirk) melyben tizennégy filozófus tanulmányát fordítottam angolról magyarra.