Életminőség vizsgálata primer koronária intervencióra kerülő akut koronária szindrómás betegek körében

Abstract

Bevezetés Világszerte a vezető halálokok között szerepelnek a kardiovaszkuláris (CV) megbetegedések. Az Egészségügyi Világszervezet 2021-ben publikált adatai szerint a kardiovaszkuláris betegségek a legelső haláloki tényezők világszerte. Ugyanezen évben a becslések szerint 17.5 millióan haltak meg kardiovaszkuláris betegségekben, amely az összhalálozás 31%-át jelentette. Tudományos célkitűzés Az akut koronária szindróma igen gyakran kutatott terület. Az invazív kardiológia, a gyógyszeres terápia modernizációja és a digitalizáció ellenére, a mortalitási mutatók nem változnak számottevően. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy néhány új szempontból vizsgáljuk az ACS morbiditása és mortalitása hátterében álló okokat. Vizsgálatunk négy síkon folyt. Anyag és módszer 1. Prospektív vizsgálatot végeztünk 2018 májusa és 2019 májusa között párhuzamosan a Pécsi Szívgyógyászati Klinikán és az iraki Al-Nasiriyah Szívközpontban. A vizsgálatban 164 ACS beteg vett részt, 64 magyar és 100 iraki. Az adatgyűjtés módszere dokumentumelemzés és a kérdőív elemzés volt. 2. Prospektív vizsgálatot végeztük a Pécsi Tudományegyetem Szívgyógyászati Klinikáján 2017 január és 2017 március között. A vizsgálatban 44 ACS-es beteg vett részt. 3. Retrospektív vizsgálatunk során a magyarországi Pécsi Tudományegyetem Sürgősségi Betegellátó Osztály által rögzített adatokból dolgoztunk. A 2018. április 6-tól 2019. december 31-ig a Sürgősségi Betegellátó Osztályra került és valószínűsíthetően kardiológiai eredetű szívhalált elszenvedett betegek körében végeztük tudományos munkánkat. A vizsgálatunkba 192 beteget válogattunk be, majd a kizárási kritériumainkat figyelembe véve 181 beteggel folytattuk a kutatást. 4. Prospektív vizsgálatot végeztünk 2018 májusa és 2019 májusa között párhuzamosan a Pécsi Szívgyógyászati Klinikán és az iraki Al-Nasiriyah Szívközpontban.. A vizsgálatban 164 ACS beteg vett részt, 64 magyar és 100 iraki. Az adatgyűjtés módszere dokumentumelemzés volt. Eredmények 1.A kórházi felvétel során nem volt szignifikáns különbség Magyarország és Irak között a halálozási rátát tekintve (6,3% vs. 3,0%), valamint a kardiogén sokk (7,8% vs. 5,0%), a stroke (0,0% vs. 2,0%) és a MACE (sorrendben 14,1% vs. 11,0%) esetében sem. Az iraki betegeknél azonban magasabb volt a kórházi reinfarktus aránya (14,1% vs. 4,0%, p=0,020), mint a magyaroknál. 2. A rizikófaktorokat tekintve a hipertónia emelhető ki, hiszen igen magas százalékban (79,5%) volt jelen a vizsgált populációban. A STEMI és NSTEMI megoszlása 52,3 % vs 47,7 % volt, ami megfelel a szakirodalmi adatoknak. Megvizsgáltuk a koszorúér-betegség súlyosságát a STEMI és NSTEMI csoportban egyaránt és azt az eredményt kaptuk, hogy a STEMI betegcsoportban az érbetegség kiterjedése (egyér-, kétérbetegség) a férfiak és a nők esetében hasonló volt. (3,1 % vs 4,8%) Az NSTEMI csoportban a súlyos koszorúérbetegség a férfiaknál volt gyakoribb. (3,2% vs 5,2%). 3. A kutatásunk legfőbb végpontja volt a rövid és közepes távú túlélés vizsgálata. Eredményeink azt mutatták, hogy már a kórházi túlélés is kiemelkedően magasabb volt a sokkolandó ritmusú csoportban, mint a nem sokkolandóban (62% vs. 38%, p=0,002). Az 1 hónapos túlélésnél is hasonló eredményeket kaptunk (54% vs. 16%, p=0,004). 4. A betegek igen nagy százaléka (80-90%) részesült a guideline által előírt gyógyszeres terápiában kórházi távozáskor, majd megnéztük a terápiás hűséget egy év után. Jó adherenciát ( >80%) klopidogrel, sztatin, béta blokkoló, aszpirin estén a betegek 64,9%, 54,4%, 36,5%, 31,7%-ánál találtunk. Megbeszélés 1. Ez a tanulmány tehát megerősítette a korábbi klinikai vizsgálatok eredményeit, amelyek szerint az ACS-betegek kezelésében az országok közötti ellátási gyakorlat széles skálán mozog. Alátámasztottuk, hogy az irányelvek és a klinikai gyakorlat eltéréseket mutat egymástól. 2. A legfontosabb eredményeink a hipertónia és a dohányzás tirozin izomerekkel történő összefüggések voltak, melyekből arra a következtetésre jutottunk, hogy ezen két tényező, ami leginkább hatással az oxidatív stressz faktorokra és mérhető különbség van mind a fenilalanin, mind a tirozin izomerek szintjében. 3. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a hirtelen szívhalál túlélési rátája az orvostudomány fejlődésével ugyan javult, de nem lényegesen. A rizikófaktorok vizsgálatával azonban kitűnt, hogy sok tényező kedvezőtlenül befolyásolja a hirtelen szívhalál kimenetelét. 4. Jó adherenciát találtunk a klopidogrel, a sztatin, béta blokkoló, aszpirin és RAAS-gátló gyógyszerek esetében, akiknél az infarktus kezelésekor PCI történt, magasabb terápiahűség igazoldott minden gyógyszer esetében, kivéve a béta blokkolókat.