A perinatális gyász hatása a családban élő testvérekre

Abstract

A perinatális veszteség elterjedt egészségügyi és mentálhigiénés probléma, minden negyedik várandósság veszteséggel végződik. A jelenség elfedése, elfojtása gyakori a családok életében. A szülők és testvérek fel nem dolgozott gyásza azonban testi és mentális egészségkárosodáshoz vezethet. A perinatális veszteség hatása a családi rendszer egészét érinti. A túlélő gyermekek nem találják meg a helyüket ebben a megváltozott környezetben. A testvérek gyásza mind a hazai, mind a nemzetközi környezetben ritkán kutatott téma, ők az „elfeledett gyászolók”. A vizsgálat feltáró tanulmány a perinatális veszteséggel összefüggő testvárgyász témájában. A következő kutatói kérdésekre kerestük a választ: Hogyan élték meg a válaszadók a perinatális veszteséget? Mit tudnak az eseményekről, hogyan idézik fel ezeket, miképpen éreztek akkor, és miképpen éreznek ma a veszteséggel kapcsolatosan? Melyek a perinatális gyász sajátosságai a testvérek esetében? Milyen módon mutatkoznak meg a vizsgált mintában azok a kulcsfontosságú magyarázó elvek, amelyekről a szakirodalmi áttekintésben szó esett? Vannak-e különbségek a férfiak és a nők gyásza között? 30 mélyinterjú készült visszaemlékező felnőttekkel, akik perinatális időszakban vesztették el testvérüket. Kutatási módszerként az Interpretatív Fenomenológiai Analízist (IPA), valamint kvantitatív tartalomelemzést és kontextuselemzést alkalmaztunk. E kutatások megerősítették a perinatális veszteség miatti testvérgyász hosszú távú hatásait a túlélő testvérek életére. A főbb eredmények egybehangzóak a nemzetközi kutatási eredményekkel: megjelenik az elfojtott, elvitatott gyász, a gyermek kockázata a parentifikációra, a családi rendszer szintjén jelentkező zavarok, a helyettesítő gyermek problémája. Emellett hangsúlyt kap az érzéketlen környezeti reakciók éveken át visszhangzó hatása. Mindkét elemzés megerősítette, hogy az érzelmi tapasztalat mélysége nem különbözik a nőknél és a férfiaknál – de az érzelmek kifejezésének módja némileg eltérő. A korai, lehetőleg az egész családot érintő beavatkozás megvédheti a túlélő testvéreket a családi szerepek és dinamika diszfunkcionális változásaitól, illetve a családtagok mentális egészségének esetleges károsodásától.