A vállalkozó mint társadalmi-kulturális konstrukció

Abstract

A dolgozat megírását kettős cél vezérelte, egyrészről az a kérdés, hogy a vállalkozók értékei miben térnek el a többségi társadalométól, másrészről, hogy azokat hogyan befolyásolja az a társadalmi-kulturális közeg, amiben élnek. Az elméletben megfogalmazott vállalkozói tulajdonságokat az empíriában is azonosítottam, azonban a tulajdonságok egy része az empíriában nem vállalkozói értékként jelenik meg. A vállalkozói értékek alapján létrehozott szerepkörök az elméletekből kirajzolódó szerepek mentén jönnek létre, ugyanakkor ezek a szerepkörök nem az elméletben leírt egységes formában jelennek meg, azok között regionális eltérések mutatkoznak. Ezért arra az általános következtetésre jutottam, hogy nem létezik „A” vállalkozói szerep, hanem vállalkozói szerepkörök vannak, amiket az adott terület kulturális sajátosságai befolyásolnak. A fennemlítettek vizsgálatára létrehoztam egy saját modellt, ami a vállalkozói kultúra, a vállalkozói karakter és a szociodemográfiai háttérváltozók, közti összefüggések hálózatára épül. A vállalkozói kultúra növekedése jelentős hatást gyakorol annak a valószínűségére, hogy egy vállalkozói karakterrel rendelekző egyént a vállalkozói életpályán találunk-e vagy sem, mindemellett a szociodemográfiai háttérváltozók sem elhanyagolhatók. A férfiak nagyobb valószínűséggel választják ezt az életpályát, valamint azok is, akik vállalkozói szülői háttérrel rendelkeznek. Az iskolázottsággal szemben a végzettség szerepe a meghatározóbb. A vállalkozóvá válás valószínűségében a makroregionális különbségek nem a vállalkozói kultúra és karakter hatására jönnek létre, hanem azok nagyobb valószínűséggel a területi adottságok következtében alakulnak ki. Ugyanakkor a vállalkozói szerepkörök regionális különbségeit már a vállalkozói kultúra és karakter hatása hozza létre. Erre szolgáltat példát a dél-európai régió, amelyből a legmagasabb arányban kerültek vállalkozók az ESS mintájába. A dél-európai régió országai pusztán a területi elhelyezkedésükből fakadóan turisztikai nagyhatalmak. A vállalkozók egy jelentős része pedig ezt a kedvező adottságot használja ki, ugyanis a többségük olyan a biztonság értékét előtérbe helyező vállalkozó, akik a szolgáltatói foglalkozási csoportba tartoznak. Azaz a dél-európai régió vállalkozóinak a jelentős részét alacsony kockázatvállalási hajlandósággal rendelkező, a gazdasági fejlődésre kevés hatást gyakorló vállalkozók alkotják. A kényszervállalkozók többsége is a dél-, valamint a kelet-közép-európai régióból kerül ki, míg a progresszív fejlődéshez köthető vállalkozói szerepkörök a leginkább az észak- és nyugat-európai régiókhoz kapcsolódnak, vagyis azokhoz a régiókhoz, ahol az átlagosnál magasabb a vállalkozói kultúra. A vállalkozót, mint társadalmi-kulturális konstrukciót a tulajdonságai, az értékprioritásain keresztül megnyilvánuló motivációi hozzák létre, amelyek sokszor szemben állnak a társadalomban uralkodó játékszabályokkal, illetve normákkal, főként ott, ahol alacsony a vállalkozói kultúra. A dolgozat eredményei arra utalnak, hogy a kultúrának jelentős hatása van egy adott terület vállalkozóinak a minőségi összetételére, és ezáltal a társadalmi-gazdasági fejlődésére is. Egy kultúra megváltoztatása nehéz, és időigényes folyamat, azonban a politikai döntéshozóknak aktívan törekednie kellene arra, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek elősegítik a vállalkozói kultúra megteremtését, ami hozzájárul a társadalom hosszútávú sikerességéhez. Ezzel kapcsolatos ajánlásokat fogalmaz meg az Európai Unió 2020-as vállalkozás indítási cselekvésterve is (Entrepreneurship 2020 Action Plan) , aminek egyik kulcspontja a vállalkozói szelleműséget növelő irányelvek oktatáspolitikával való összehangolása. Az oktatási rendszerbe pedig olyan kurzusokat kellene bevezetni, amelyek során a hallgatók kifejleszthetik és megerősíthetik a vállalkozói kompetenciáikat.