A gyógyfürdő és egyéb gyógyászati ellátások egészségbiztosítási és igénybevételi mutatóinak felmérése Magyarországon
Abstract
Bevezetés: A gyógyfürdő ellátások helye az egészségügyi ellátásban jól meghatározott, azonban a megvalósuló kezelések igénybevételi és finanszírozási mutatói kevésbé ismertek. Ezen gyógyintézményeket főként rehabilitáció céljából keresik fel a páciensek, ezért kiemeltük a térd és lábszár sérülést szenvedők, mint az egyik leggyakoribb rehabilitációt igénylő sérüléstípus, epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher vizsgálatát. Az eredményes szolgáltatás pedig nagyobb valószínűséggel valósul meg, ha azok összhangban vannak a betegek elégedettségével.
Adatok és módszerek: Első három kutatási szakaszunkban a gyógyfürdőkre, valamint a térd és lábsársérülést szenvedőkre vonatkozó adatokat a NEAK finanszírozási adatbázisából származtattuk. A vizsgálatok 2009-2019 közti időszakot fedik le. Vizsgáltuk az egészségbiztosítási kiadásokat, azok megoszlását, a betegszámot, valamint a 10.000/100.000 lakosra vetített prevalenciát korcsoportok és nemek szerinti bontásban. Végül kérdőíves vizsgálatot végeztünk két gyógyfürdő és egyéb gyógyászati ellátást nyújtó kórház betegei körében 2019-ben.
Eredmények: Gyógyfürdő ellátások kezelésszámai 11 év alatt 20%-ot estek vissza, az ellátásokra fordított társadalombiztosítási támogatás 5%-kal csökkent. Betegszám emelkedése 40. életévtől, a legnagyobb igénybevétel: 60-69 korcsoportnál volt. A térd és lábszársérülés esetében a férfi nem 0-39 éves betegszáma és prevalenciája majdnem kétszerese ugyanezen korcsoportba tartozó női betegszámnak. A kiadások 52,0%-a férfiaknál, míg 48,0%-a nőknél jelent meg. A két kórház pácienseinek elégedettségét nem befolyásolta negatívan sem az esetleges humánerőforrás hiány, sem a tárgyi feltételek hiánya.
Következtetések: A gyógyfürdőkben társadalombiztosítási finanszírozással megvalósuló ellátások igénybevételében az évek alatt jelentős változás országosan nem következett be, azonban nem, korcsoport és vármegyei bontásban érdemi területi eltérések mutatkoztak. Fejlesztésre szorul az együttműködés kialakítása, illetve erősítése a turizmusszakma és az orvos szakma között. A térd és lábszár sérülés esetében az aktív fekvőbeteg-szakellátás bizonyult a fő költségtényezőnek. A betegség előfordulási gyakorisága 26%-kal magasabb férfiaknál. A kezelések igénybevételét és a betegek elégedettségét megismerve a betegellátás minőségének javítására építő jellegű javaslatok fogalmazhatók meg.