Az egészségügyi ágazatban dolgozók bér- és létszámhelyzete Magyarországon

Abstract

Az egészségügyi munkaerő-kivándorlás, az egyenlőtlen területi szakember-ellátottság, a munkaerő-megtartás és az utánpótlás kinevelése, valamint az egészségügyi dolgozók bére a magyar egészségügyi rendszert is érintő aktuális egészségpolitikai kérdéskörök. Szakmapolitikai jelentősége miatt a témában - első körben - megvizsgáltuk a gyakorló orvosi létszám- és kórházi ágyszámhelyzetet lakosságarányosan, valamint a gyakorló szülésznői, praktizáló ápolói és gyakorló gyógytornászi létszámhelyzetet lakosság-és ágyszámarányosan Magyarországon az OECD európai országaival történő összehasonlításon keresztül. A kutatás második részében bemutattuk a teljes munkaidőben foglalkoztatott orvosok és egészségügyi szakdolgozók átlagos havi jövedelmének változását hosszú távon, valamint a kórházi orvosi és egészségügyi szakdolgozói jövedelem területi egyenlőtlenségeit intézménytípusonként Magyarországon. A vizsgált időintervallumokat és a beválasztási, valamint kizárási kritériumokat az egyes fejezetek módszertani részében leírtak szerint határoztuk meg. A vizsgált létszámindikátorok tekintetében a gyakorló orvosi és egészségügyi szakdolgozói létszámtrend pozitív képet mutatott az OECD európai térségében és Magyarországon is, azonban az egyes európai országok humánerőforrás-ellátottságában jelentős területi egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak, ami helyenként pl. Magyarországon is komoly ellátásbeli problémákhoz vezethet. A folyamatos orvosi és egészségügyi szakdolgozói bérfejlesztések ellenére hazánkban az intézménytípusonkénti területi egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak. A háttérben rejlő okok azonosítása és csökkentése kihívás elé állítja a hazai egészségpolitikát. A jövedelmi területi egyenlőtlenségek és a szakmák közötti bérkülönbségek mérséklése elengedhetetlen a hatékony és biztonságos ellátás rendszerének fenntartásához. Az értekezés egyes fejezeteiben interpretált adatok támogathatják azon szakmapolitikai döntések előkészítését, amelyek az egészségügyi ellátás erőforrás tervezésének lehetőségeit és mobilitásának tendenciáit vizsgálják, valamint hozzájárulhatnak az egészségügyi jövedelem fejlesztését, a területi és intézményi szintű egyenlőtlenség csökkentését célzó programok kidolgozásához.