Alkalmazási előírások, betegtájékoztatók, síkírásos és pontírásos címkeszövegek nyelvészeti vizsgálata

Abstract

A jelen doktori értekezésben gyógyszerészeti kísérőiratok nyelvi jellemzőinek feltárása történik hipotézisalkotás céljából síkírásos alkalmazási előírások és betegtájékoztatók, továbbá síkírásos és pontírásos címkeszövegek bemutatásával, vizsgálatával. Álláspontom szerint minden tudományos kutatásnak és eredménynek akkor van igazán értelme, ha az a gyakorlatban is hasznosítható. Az értekezés egy elméleti keretből és egy empirikus részből áll. Az elméleti keret a szaknyelv általános jellemzéséből és az orvosi szaknyelv kérdéskörének ismertetéséből kiindulva jut el egy 746 db iratból álló saját gyűjtésű, papíralapú szöveggyűjtemény és egy 747 db dokumentumot tartalmazó, online felületről általam letöltött iratokból álló szöveggyűjtemény bemutatásához, majd az ezekből kiválasztott gyógyszertájékoztató anyagok vizsgálatához. A papíralapú iratok már alkalmasak diakronikus nyelvészeti vizsgálatok elvégzésére is. Az online felületről letöltött dokumentumokat pedig szinkronikus nyelvészeti kutatások céljára lehet felhasználni. Az általam összegyűjtött és az általam letöltött iratokat tanulmányozva megfigyelhető, hogy a gyógyszerészeti kísérőiratok, elsősorban az alkalmazási előírások és a betegtájékoztatók szövegei hosszú évek, inkább évtizedek alatt jelentős változáson, fejlődésen mennek keresztül, az iratok terjedelme bővül. Ezeket a módosításokat orvosi és nyelvészeti kutatási eredményeket figyelembe véve és megfontolva hajták végre a kísérőiratok készítői. Az értekezésben ismertetett kutatások hipotézise, hogy az iratok szövegezése folyamatosan és állandóan fejlődik, egyre jobban alkalmazkodva a célcsoportok igényeihez: a betegtájékoztatók szövegei közérthetőbbek lesznek; az alkalmazási előírásokban pedig egyre több kutatási eredmény fogalmazódik meg, különös tekintettel a gyógyszerkölcsönhatásokra, ezzel is segítve az orvosok és a gyógyszerészek döntéseit, munkáját. Mindez hatalmas terminológiai munka eredménye! A doktori értekezés egyik központi kérdése a magyarítás és a magyarosítás témaköréhez kapcsolódik, bemutatva, milyen megoldások születtek az orvosi szakkifejezések felhasználók számára is érthetővé tételében. A disszertáció első, elméleti része keretbe foglalja, rendszerezi, s egyben kibővíti a témához kapcsolódó, már meglévő ismereteket. Az empirikus, saját kutatási eredményeimet bemutató fejezetekben egyrészt összehasonlításra kerül a Xilox 50 mg/g granulátum belsőleges szuszpenzióhoz elnevezésű készítmény két, különböző célcsoportnak készült gyógyszerészeti kísérőiratának a szövege. Talán kevésbé köztudott tény, hogy a betegtájékoztatók szövegét az alkalmazási előírásban megfogalmazottak alapján hozzák létre a kísérőiratok készítői. Ennek az ismeretnek a birtokában az egyik célom annak a bemutatása, hogy az alkalmazási előírás számos orvosi terminus technicust tartalmazó tudnivalóit hogyan fogalmazták meg köznyelvi szavakkal a szakemberek, azaz felhasználóbaráttá vált-e a betegtájékoztató, továbbá előfordulnak-e, azaz maradtak-e benne orvosi szakkifejezések. A szakemberek és a téma iránt érdeklődők számára nyilvánvaló, hogy a szövegek mennyiség- és egyúttal minőségbeli (!) változása egyrészt a folyamatosan megjelenő, új kutatási eredményeknek köszönhető. A Xilox granulátum vizsgált kísérőirataira rápillantva könnyedén megállapítható, hogy az alkalmazási előírás jóval terjedelmesebb mint a betegtájékoztató. További célom ezen mennyiségbeli különbség okának/okainak a feltérképezése – figyelembe véve azt a fent is megfogalmazott tényt, miszerint a szakembereknek szánt iratban közölt tudnivalók alapján hozzák létre a felhasználóknak szánt tájékoztató anyagot. A disszertáció a pontírásos és a síkírásos címkeszövegekre is koncentrál. A 8. fejezetben egyrészt 58 pontírásos és síkírásos címkeszöveg bemutatása történik, másrészt azt vizsgálom, hogy szűk 10 év alatt változott-e a Braille-írásos és a síkírásos címkeszövegek tartalma ugyanazon gyógyszerek esetén, és ha igen, hogyan. Megfigyelhető-e információbővülés, netán információveszteség ezekben a szövegekben. A jelen disszertációban megfogalmazottak alapján hosszútávú célkitűzéseim közé tartozik, egyrészt a betegek mint felhasználók azon igényének a kialakítása, hogy mielőtt egy új gyógyszert elkezdenek szedni, a saját érdekükben olvassák el a betegtájékoztatót, legalább a mellékhatásokra vonatkozó szakaszt. Másrészt arra szándékozom rávezetni a gyógyszergyárak szakembereit, hogy közvetlenebb hangot üssenek meg az alkalmazási előírásokban, ahol ez megvalósítható. Fontos lenne, hogy az orvosok és a gyógyszerészek is rendszeresen olvassák az (aktualizált) alkalmazási előírásokat, frissítsék, bővítsék a már meglévő ismereteiket. Ez utóbbi két kívánalom megvalósításához/megvalósulásához nyújtok segítséget az elméleti háttér bemutatásával és nyelvészeti kutatásaim eredményeinek ismertetésével a gyógyszergyárak azon szakembereinek, akik részt vesznek a gyógyszerészeti kísérőiratok szövegeinek a megfogalmazásában.