A prehospitális késés csökkentésének lehetőségei az akut ischaemiás agyi vaszkuláris történések esetén
Abstract
Bevezetés: A stroke az egyik legidőszenzitívebb sürgősségi kórfolyamat, ugyanis az időveszteség értékes neuronok és szinapszisok irreverzibilis károsodását, pusztulását eredményezi. Ennek függvényében kutatásunkban széles spektrumban igyekeztünk feltárni azokat az okokat, amelyek egyrészt már a laikus oldalon hezitációs időt befolyásoló tényezőként megjelennek, másrészt a prehospitális ellátók oldalán olyan faktorokat, melyek indokolatlan többletidőt eredményeznek a stroke betegút preklinikai fázisában.
Vizsgálati anyag és módszerek: Első kutatási szakaszunk célcsoportját az orvosi/egészségügyi végzettséggel nem rendelkező, laikus személyek képezték, akik stroke betegségen átestek. A második kutatási szakaszban a prehospitális, és az intrahospitális ellátásban dolgozók diagnosztikus készségeit vizsgáltuk három fázisban abból a szempontból, hogy a stroke betegút tekintetében hol, és milyen mértékben nyúlik meg az ellátási idő. Harmadik kutatási szakaszunkban vizsgáltuk a mentőegységek által végzett beavatkozásokat, és azok indokoltságát.
Eredmények: A laikusok esetében az elsődleges késést csökkentő tényező a stroke tünetek ismereti arányának a növelése, és nem a felismerést segítő score rendszerek elterjesztése. A terápiás időablakon belüli stroke-gyanús betegek esetén az időablak semmilyen hatással nem volt a helyszínre érkezéstől a kórházba szállításig eltelt időre. A különböző szintű mentőegységek helyszínen töltött ideje eltérő, megfelelő szintű egység helyszínre riasztásával csökkenthető a prehospitális késés. A prehospitális ellátók stroke iránydiagnózis alkotása megfelelő, de különbségek mutatkoznak a különböző szintű mentőegységek között, illetve a score rendszerek alkalmazási minősége az alacsonyabb szintű mentőegységek esetén rosszabb. Mérhető különbségek figyelhetők meg a mentőegységek szintje és az indokolt/indokolatlan terápiáról megszülető döntés helyessége közt.
Következtetések: A preklinikai szakaszban a minőségi életkilátásokat garantáló gyorsaság a laikusok részéről éberséget és tájékozottságot, a mentésirányítás részéről alaposságot és megfontoltságot, a mentőápolók részéről szakmai fejlődést és alaposságot, míg a mentőtisztek és orvosok részéről mértékletességet kíván meg!