Differenciáldiagnosztika és betegútmenedzsment az akut kardiovaszkuláris kórfolyamatok esetén - különös tekintettel a pulmonális embólia és az NSTEMI kórképekre a sürgősségi ellátásban

Abstract

Bevezetés A sürgősségi osztályok magas leterheltsége világszerte egyre nagyobb aggodalomra ad okot, ami a betegek hosszabb ideig tartó osztályon tartózkodását jelenti, ami negatívan befolyásolhatja az ellátás minőségét, valamint az egészségügyi ellátáshoz való megfelelő időben történő hozzáférését. Kutatásaink során két változatos klinikai tünetekkel járó, magas időfaktorú kórfolyamat differenciáldiagnosztikai, valamint döntési helyzeteit elemeztük, melyekben a túlélés becslése elengedhetetlen a korai, gyors döntéshozatal érdekében. Vizsgálati anyag és módszerek Multicentrikus, retrospektív elemeket tartalmazó kvantitatív jellegű longitudinális vizsgálatot végeztünk 5 különböző progresszivitású szintű sürgősségi osztályon 2011-2020 közötti időszakban. Célcsoportként, azon betegeket vizsgáltuk, akik olyan klinikai tünetekkel és panaszokkal kerültek a sürgősségi osztályra, amely felveti a pulmonális embólia és/vagy NSTEMI gyanúját. A vizsgált időszakban egy-egy kockázatbecslő score rendszer értékelésére, vagy módosítására részkutatásokat végeztünk, amely során részmintákat képeztünk. A pulmonális embólia és NSTEMI-hez kapcsolódó célkitűzéseink vizsgálatához összesen 3-3 különböző részmintát képeztünk. Eredmények 3510 beteg adatait elemeztük több aspektusból vizsgálva a differenciáldiagnosztikát elősegítő tényezők feltárásával. Beazonosítottuk a rizikótényezőket, klinikai kockázatbecslő score rendszerek prediktív mutatóit javítottuk, EKG szerepét határoztuk meg a betegútmenedzsmentben, a gyorsabb diagnosztikára javaslatot fogalmaztunk meg az NSTEMI betegpopulációban, az igazolt PE betegek korai hazabocsátásának implementálását készítettük elő. Következtetések: A validált klinikai kockázatbecslő score rendszerek alkalmazása a klinikai gyakorlatban a döntéshozatal és a gyors, pontos differenciáldiagnosztika érdekében