Szőllősy András rézfúvós kamarazenéje

Abstract

Doktori disszertációm tárgya a Bartók utáni zeneszerző generáció kiemelkedő alkotójának, Szőllősy Andrásnak rézfúvós kamarazenéje. Az életművet kutató zenetudósok nem fektettek különösebb hangsúlyt az alábbi négy kompozíciót magában foglaló szegmensre: Musiche per ottoni, A Hundred Bars for Tom Everett, Suoni di tromba, Quartetto di tromboni. A kutatói kérdésfelvetéseim az alábbi jelenségeket vizsgálják: A legfontosabb kutatási szempontom a négy kompozíció zeneelméleti analízise, továbbá megvizsgálom az életműben betöltött szerepüket, a művek keletkezéstörténetét és napjainkig nyúló utóéletét. Dolgozatom analitikus természetéből és a történeti hátteret kutató jellegéből fakadóan igyekszem elkerülni a művek jelentéstartalmát elemző megközelítéseket, mivel véleményem szerint a rézfúvós kamaradarabok, és általában véve a Szőllősy zenéjének metafizikai, zeneesztétikai tartalmainak vizsgálata önálló értekezést kíván meg. Dolgozatomnak nem célja az előadóművészet és a zeneelmélet társdiszciplináihoz tartozó tudományterületek szempontrendszerének és fogalmi apparátusának átvétele, célja viszont a szorosan vett zenei megoldások feltárása. Igyekeztem egy olyan szempontrendszer felvonultatására, amely a kompozíció dallam-harmónia-ritmikaforma jellegű analízis eredményeit társítja a művek történeti hátterével. Ez az öt vizsgálati szempont ugyanis – amellett, hogy zenetudományos diskurzus alapjául szolgálhat – nézetem szerint egzakt leírást ad a szerző művészetének dolgozatban tárgyalt szegmenséről.