A puhatestűek neuroendokrin és reprodukciós rendszerének funkcionális és evolúciós jellemzése a nagy mocsári csiga (Lymnaea stagnalis), mint modellállat használatával

Abstract

A progeszteront, tesztoszteront és 17β-ösztradiolt - mint a legfőbb gerinces szex szteroidokat - az 1920-30- as években fedezték fel (Corner és Allen, 1929; David és mtsai, 1935; Huffman és mtsai, 1940), majd az 1950-es évek végén számoltak be először ezeknek a szex szteroidoknak a jelenlétéről a puhatestűekben (Hagerman és Wellington, 1957). Akkoriban ésszerű volt a feltételezés, hogy ezek a szteroidok endogén eredetűek és ugyanolyan hormonális funkciót töltenek be a puhatestűekben, mint a gerincesekben - az első ezt leíró funkcionális tanulmányt már 1959-ben publikálták (Aubry, 1959). Ebben a hitben az elmúlt 70 évben a puhatestűek szaporodásának szabályozásával foglalkozó számos tanulmány fókuszált a gerinces hipotalamusz-hipofízis-gonád tengely gerinctelen homológjaira, a szex szteroidokra, valamint a szintézisükkel és jeláltviteli mechanizmusukkal kapcsolatos fehérjékre. Analitikai, biokémiai, immunhisztokémiai, molekuláris biológiai és viselkedési méréseket használva több száz cikk arra a következtetésre jutott, hogy 1) a gerinces gonadotropin-felszabadító hormon puhatestű homológjának ugyanaz a funkciója, mint a gerincesekben; 2) a puhatestűek képesek a gerinces szex szteroidok de novo szintézisére; 3) a puhatestűekben megtalálhatóak funkcionális szex szteroid kötő receptorok és 4) a puhatestűek így vagy úgy reagálnak, ha gerinces szteroidoknak vannak kitéve.