„Az önkéntesség most olyan valami, hogy hallgatni kell róla” Az informális önkéntesség vizsgálata egy a 2015-ös migrációs hullám hatására kialakuló segítő csoport tükrében

Abstract

Disszertációm célja, egy debreceni, humanitárius segítséget nyújtó szerveződés tagjainak vizsgálatán keresztül a 21. század második évtizedében Magyarországon zajló informális önkéntesség kulturális antropológiai értelmezése. Kutatásom kiindulópontját a 2015-ös migrációs hullám jelenti. Dolgozatomban az akkor Debrecenbe érkező menekülteket ellátó önkéntesek tevékenységét, attitűdjét és az általuk 2015-2020 között folytatott jótékony önkéntesség jelenségét elemezem. A kutatási periódusban a vizsgált önkéntesek alulról szerveződő, informális kezdeményezéseket működtetve, más rászoruló csoportoknak is nyújtottak segítséget, így a jótékonyság címzettjei voltak menekültek mellett hajléktalanok, mélyszegénységben élő egyének, családok, kisebbségi létben élő csoportok, valamint a koronavírus során az egészségügyben dolgozók.