Magyarországi transznacionális családok: A Magyarországról Ausztriába irányuló munkavállalási célú migráció és távolsági ingázás, valamint annak családi kapcsolatokra és családtagok életére gyakorolt hatásai

Abstract

A nemzetközi migráció az elmúlt évtizedekben egyre gyakoribb jelenséggé vált, így trendjeinek, illetve politikai és gazdasági következményeinek elemzése kiemelt figyelmet kap. A magyarok nyugatra áramlása a kétezres évek második felében kezdett fokozódni, majd az osztrák és német munkaerőpiac megnyitását (2011. május 1.) követően határozott lendületet vett. A TÁRKI Magyar Háztartás Monitor és Omnibusz adatfelvételek eredményei 2012-ben minden korábbinál magasabb (19%-os) migrációs potenciált mutattak (Sik, 2012; Sik, 2013), a magyarok külföldre vándorlása 2013-ra meghaladta az évi 100 ezer főt (Blaskó és Gödri, 2014; Gödri, 2015), 2020-ban pedig becslések szerint a teljes magyarországi születésű népesség 7,3%-a (714 ezer fő) tartózkodott külföldön. Többségük a három fő célországban, Németországban, az Egyesült Királyságban és Ausztriában élt (United Nations [UN], 2020). Ausztria a magyarok számára mindig fontos migrációs célországnak számított, ami főként a történelmi háttérből adódó, részben nyelvi kötelékekből, valamint földrajzi közelségéből és az ezzel járó előnyökből adódik. Ez a szomszédos helyzet lehetőséget teremt az ingázó jellegű munkavállalásnak és a cirkuláris migrációnak, de a letelepedés szempontjából is előnyös (Blaskó és Gödri 2014). Az Osztrák Statisztikai Hivatal (Statistik Austria) adatai szerint az Ausztriába vándorló magyar állampolgárok száma (flow) az elmúlt 20 évben ötszörösére, az országban tartózkodó magyarok állományi létszáma (stock) hétszeresére nőtt. Míg a célországhoz közel élők számára adott a napi ingázás lehetősége is, addig a határtól távol eső területek lakosai a távolsági ingázás különféle formái és az átmeneti vagy tartós külföldre költözés között választhatnak, ami egyben az érintett családok hosszabb-rövidebb idejű, vagy akár végleges „szétszakadását” eredményez(het)i. Ebből adódóan nem meglepő, hogy a nemzetközi mobilitás és migráció fokozódásával és a különféle migrációs minták elterjedésével a nemzetközi határokon átívelő kapcsolatokat fenntartó, transznacionális családok (transnational families) – Bell és Bivand Erdal (2015) fogalomhasználatával élve „megosztott háztartások” („split households”) vagy „szétválasztott nukleáris családok” („separated nuclear families”) – száma jelentősen megemelkedett. Magyarországon a családot hátrahagyó migrációt, a hosszabb-rövidebb idejű külföldi munkavállalás családi kapcsolatokra és családtagok életére gyakorolt hatásait eddig még nem vizsgálták, pedig Blaskó és Szabó (2016) becslései egyértelműen azt mutatják, hogy egy olyan problémáról van szó, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Jelen értekezés az ausztriai munkavállalás főbb trendjeit és jellemzőit mutatja be, valamint a transznacionális életmód családok életére gyakorolt hatásait vizsgálja. Ebből adódóan hiánypótlónak tekinthető, lehetőséget teremt megismerni a családot „hátrahagyó” migráció mikroszintű okainak és hatásainak mibenlétét, valamint új területtel és eredményekkel bővíti azon migrációs kutatások körét, amelyek Tóth Pál Péter, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet szenior kutatója szerint „különösen 2015 áprilisától (…) háttérbe szorultak” (Dickmann, Soltész és Tátrai-Pap, 2016, p. 180.). Kutatásom célja kettős: egyrészt az elmúlt 10–15 év vonatkozásában bemutatni az Ausztria és Magyarország közötti, határon átnyúló munkavállalási célú mobilitási folyamatokat, a határon átnyúló mobilitás típusait, és az osztrák telephelyen dolgozók szociodemográfiai jellemzőit; másrészt feltárni a családok szétszakadásával járó külföldi munkavállalás elterjedtségét és okait, a kiskorú gyermeket nevelő külföldön dolgozó szülők demográfiai profilját, a transznacionális mobilitás családok életére gyakorolt mikroszintű hatásait, valamint a transznacionális családok tagjainak jövőbeli terveit. A kutatás kevert módszertanra (mixed methods) épül3, az elemzéshez kvantitatív és kvalitatív adatokat egyaránt felhasznál: a Munkaerő-felmérés (MEF) 2003–2020-as adatállományai, valamint a 2011. évi népszámlálás és a 2016. évi mikrocenzus, illetve kiegészítő (Nemzetközi vándorlás és Szubjektív jóllét) felvételeinek adatai mellett egy transznacionális családokban élő, Ausztriában dolgozó, kiskorú gyermeket nevelő szülők (n=25) körében készült interjús kutatás eredményeit. A primer adatok elemzése leíró statisztikai módszerrel és logisztikus regressziós modellek alapján történt, az interjúk tematikus elemzéssel (thematic analysis – TA) (Braun and Clarke, 2006; 2012) kerültek feldolgozásra.