A rendszerváltást követő kriminálpolitika rendőrségre gyakorolt hatása. A közösségi és rendészeti bűnmegelőzés működése Bács-Kiskun megyében.

Abstract

A magyar rendőrség előtt a rendszerváltás idején az a feladat állt, hogy ellentmondásmentesen illeszkedjék az alkotmányos demokrácia államszervezetébe. Mindezt nehezítette a bűncselekmények számának 1988-tól megfigyelt rohamos emelkedése, a kialakulatlan büntetőpolitika, valamint az, hogy a teljes államszervezet – beleértve az igazságszolgáltatást is – átalakulását élte. Napjainkban is kérdés marad, hogy ebben a helyzetben az alkotmányossági követelmény milyen hangsúlyokat kapott általában a kormányzásban, de különösen a belügyi tárca működésében, és ezek a történelmi döntések a jelenünkre is hatást gyakorolnak-e. 1989 és 1990 között bizonytalanság mutatkozott abban is, hogy megfogalmazhatók-e a rendészet egészét, de különösen a rendőrséget érintő jogalkotási, szervezeti és működési feladatok, és ezek sorában melyek azok, amelyek halasztást nem tűrnek, melyek tervezhetők középtávra (három-ötéves időszakra), végül miként határozhatók meg stratégiai célkitűzések tíz-tizenöt évre. E kérdésre még három évtized távlatából is nehéz válaszolni, mert 1989 végén és 1990 első napjaiban – hónapokkal az első szabad választások előtt – a politikai átalakulást jelentős mértékben befolyásolta egy krízis, amely politikai következményeiben (a belügyminiszter lemondása), jogalkotási követelményével és szervezeti intézkedések kikényszerítésével rendkívüli nyomást helyezett a rendészeti ágazatra, különösen pedig a rendőrségre. Az előbbiekhez hasonlóan bonyolult annak értékelése, hogy a rendőrségi tételes anyagi- és eljárási joganyag átalakulása mennyiben igazolja a rendszerváltás legalitásának azt a követelményét, amelyben a régi és a formálódó új joganyag együttesen határozza meg az állam – és benne a rendőrség – törvényes működését. Külön figyelmet érdemel a rendőrségi törvény megszületése, az a tény, hogy az 1990 májusában megalakult belügyminisztérium ezt a jogalkotást a sürgető feladatok élére helyezte, a törvény azonban csak 1994 tavaszán, a szabad választást követő első kormányzati ciklus végén került elfogadásra. Annak ellenére, hogy a rendészeti rendszerváltásnak is nevezhető folyamat értékelésére már csaknem könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre, az előbbiekben vázolt három alapprobléma feltárásához még számos kérdés vár megválaszolásra. E dolgozat célja a kérdésekre adott válaszok gyarapítása.

At the time of the regime change, the Hungarian police faced the task of fitting into the state organisation of constitutional democracy without contradiction. This was made more difficult by the rapid increase in the number of crimes since 1988, the unformed criminal policy and the fact that the entire state organisation, including the judiciary, was undergoing a transformation. The question remains today as to what emphasis the constitutional requirement was given in that situation in government in general, but particularly in the functioning of the Ministry of the Interior, and whether these historical decisions have any impact on our present.

Between 1989 and 1990, there was also uncertainty as to whether legislative, organisational and operational tasks affecting the police as a whole, and the police in particular, were to be formulated, which of these could not be postponed, which could be planned for the medium term (for a period of three to five years) and, finally, how were strategic objectives for ten to fifteen years to be defined. It is difficult to answer this question even after three decades, because at the end of 1989 and the first days of 1990, months before the first free elections, the political transition was significantly influenced by a crisis which put the law enforcement sector, and in particular the police, under extreme pressure in terms of its political consequences (resignation of the Minister of the Interior), its legislative requirements and the imposition of organisational measures. As before, it is difficult to assess the extent to which the transformation of the police's substantive and procedural law justifies the requirement of the legitimacy of the regime change, in which the old and the new law in the process of formation together determine the legal functioning of the state – and that of the police in it. The passage of the Police Act deserves special attention, the fact that the Ministry of the Interior, formed in May 1990, placed this legislation at the top of the list of urgent tasks, however, the act was only passed in the spring of 1994, at the end of the first term of government after the free elections. Despite the fact that there is almost a library of literature available on the evaluation of the process of what can be called the regime change of the law enforcement system, there are still many questions to be answered in order to explore the three basic problems outlined above. The aim of this dissertation is to enrich the answers to these questions.