| dc.description.abstract | Az 1980-as évek végén a JPTE Tanárképző Kar szervezeti és strukturális átalakulás előtt állt. A fő kérdés az volt, mikor és milyen feltételekkel vezethetjük be az egyetemi szintű oktatást és az ezzel szükségszerűen együtt járó tudományos fejlesztéseket. Úttörőként a fizika és a földrajz szak alakította át képzéseit, ám legalább három egyetemi szak kellett ah-hoz, hogy a kar egésze szintet léphessen. A folyamatban a biológia szak-terület kulcsszerepet kapott az 1987-ben Pécsre érkező Borhidi Attila akadémiai doktorral. Az átalakulás rendszerszintű volt, az egyetemi elöl-járók – Ormos Mária rektor asszony és Hámori József biológus professzor – hathatós segítségével 1992-ben megalakulhatott a Természettudományi Kar.
Professzorunk minden szinten hatékony vezetőnek bizonyult. A régió, a város és az intézmény iránti elkötelezettsége és hite erőt adott ah-hoz, hogy alapító dékánként mélyreható változásokat indítson el a Természettudományi Karon, a Növénytani Tanszéken és a biológiai tudományterületek szervezeti megjelenítésében. Országosan is példát mutatott a Botanika Doktoriskola megalapításával, ahol szorosan együttműködött Fekete Gábor akadémikussal és a vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutató Intézettel. Az „objektív” feltételek teljesülésén túl kiemelten fon-tosnak tartotta, és tartja mind a mai napig, a személyes kapcsolattartást. A jó vezető feladata megtalálni a lehetőségeket és a munkatársak számára teljesíthető célokat, melyek az egyént és a közösséget alkotásra és együtt-működésre serkentik.
A tudományos pálya minden fokát végigjárta, közben lelkesen vitte magával a vele társulókat. Gyorsan haladt az akadémiai levelező majd ren-des tagság felé, belső tanszékvezetőként és külső intézmény igazgatójaként minden erejével támogatta a fiatalok fokozatszerzését és a tapasztaltak előbbre jutását. Kurzusain és szakmai megjelenésein nemcsak a botanikai információkat gyűjthettük be magunknak, ennél sokkal többet kaptunk elő-adói sokoldalúsága és polihisztori személyisége révén. Aki személyesen hallgatja Professzor Urat, most is elgondolkodik szavain. Tiszta, logikus gondolatai és lényeget kiemelő mondanivalója bennünket is tudatosságra és meg-fontoltságra intenek.
Hogy mit kaptunk még Tőle az évtizedek folyamán, nehéz további szavakkal összegezni. Most a méltatás és a köszöntés ideje van, hiszen teljes életművét ajánlja fel mindannyiunk épülése érdekében. Most már rajtunk múlik mit és hogyan használunk fel. Álljon itt ez a tisztelgő kötet, amelyben felidézzük azokat a személyes kapcsolatokból fakadó tapasztalatokat és élményeket, amelyek a múltat idézik, de jelenünkre és jövőnkre is hatást gyakorolnak.
Kedves Professzor Úr! Köszönjük, hogy ma is érezhetjük szakmai és emberi támogatásod, és kívánunk a közelgő 90. születésnap alkalmából termékeny gondolatokat és további jelenléted mindennapjainkhoz. | hu |
