Remény – Halál – Örök Élet

Abstract

A halál és az örök élet kérdésköre meghaladja a tapasztalat és az ész számára közvetlenül megragadható határait. A remény fénye segít az ész számara megérteni és elfogadni, hogy a halál túlmutat önmagán és nem jelenti végérvényesen az emberi élet végét. A halál utáni élet – amelyet a keresztény hagyomány örök életnek nevez –, segít megérteni és felismerni, hogy mi a halálon túlmutató remény igazi tárgya, tartalma és célja. A platóni elképzeléssel szemben, mely Szent Ágoston nyomán a nyugati kereszténység gondolkodását a mai napig erőteljesen meghatározza, a dolgozat a test és a lélek radikális egységét hangsúlyozza. Az ember test és lélek egysége, mely a feltámadásba vetett hitben nyeri el legvilágosabb kifejezését. Mivel az embernek test és lélek egyaránt lényegi alkotóeleme, a halálon túltekintő remény sem pusztán a lélekre, hanem egyaránt a testre is irányul. A keresztény hit a görög filozófiával való találkozásával egy teljesen új antropológiát hozott létre azzal, hogy az egész embert, a testet és a lelket egységben tekintette a feltámadás tárgyának, ezzel pedig szembehelyezkedett a kettő dualista felfogásának, mely csak a lelket tekintette halhatatlannak. A feltámadás gondolata antropológiai és kozmológiai fordulatot is jelent, hiszen az egyszerre immanens és transzcendens valóság, mely minden egyes ember sorsát meghatározza. Az örök élet reménye feltételezi Isten létének az elfogadását is, hiszen ez a kontingens létezés meghaladását és az embert beteljesülését jelenti egyben.