A centrális-projekciójú Edinger-Westphal mag szerepének vizsgálata a Parkinson-kórhoz kapcsolódó hangulatzavarok patkány modelljeiben

Abstract

A Parkinson-kór (PD) világszerte az Alzheimer-kór után a második leggyakoribb progresszív neurodegeneratív kórkép, azonban a mozgást érintő neurológiai betegségek között vezető helyen áll. A tüneteket két csoportra tudjuk osztani: a mozgáskoordinációt érintő motoros, illetve a vegetatív funkciókat és a hangulati életet befolyásoló nem-motoros tünetekre. A motoros tünetek okait közel fél évszázada kutatják, azonban a hangulati életet érintő elváltozások eredetével kapcsolatos kérdésekkel csak az 1990-es években kezdtek foglalkozni. A külső szemlélők számára a kór lefolyása a motoros funkciók látható romlásával jár együtt. A vezető tünetek közé tartoznak a rigor, a nyugalmi tremor és a bradykinesia. A nem-motoros tünetek közül a hangulati életet befolyásoló tényezők akár évekkel a motoros tünetek kialakulása előtt is megjelenhetnek és a betegség progressziójával arányosan súlyosbodhatnak. Gyakori bevezető tünet a szaglás csökkenése, ami azonban Alzheimer-kórban szintén előfordul, így nem specifikus. További nem-motoros tünetek közé tartoznak az alvászavarok, kóros mértékű fáradékonyság és igen jelentősek az emésztő rendszert érintő változások. A vezető, hangulati életet érintő, nem-motoros tünetek közé sorolható a szorongás és a depresszió. A PD definitív diagnózisának felállításához hisztopatológiai vizsgálat szükséges, amelyre így csak a beteg halála után kerülhet sor. Akkor mondható ki, hogy az elhunyt bizonyítottan Parkinson-kóros volt, ha a substantia nigra pars compacta (SNpc) szövettani vizsgálatakor a dopamin tartalmú neuronok mennyiségének 70%-os csökkenése mellett a még nem degenerálódott neuronokban alpha-synuclein (α-Syn) tartalmú eosinophil zárványokat, úgynevezett Lewy-testeket (LB) is találunk.