Rezveratrollal végzett saját kezdeményezésű humán klinikai vizsgálat eredményeinek elemzése csökkent szisztolés bal kamra funkcióval járó szívelégtelenségben

Abstract

A klinikai definíció alapján a szívelégtelenség egy olyan szindróma, melyben a betegek típusos tünetei és az észlelhető fizikális eltérések a szív strukturális vagy funkcionális károsodása révén alakulnak ki. A szívelégtelenség előfordulása folyamatosan emelkedik világszerte. A fejlett országokban a populáció körülbelül 2%-a szenved szívelégtelenségben. A szívelégtelenség leggyakoribb etiológiai tényezőinek mind a férfiak, mind a nők körében a hipertónia és a koszorúér-betegség tekinthető A szívelégtelenség az EF alapján három nagy csoportra osztható: csökkent szisztolés bal kamra funkcióval járó szívelégtelenség (HFrEF, EF<40%), mérsékelten csökkent szisztolés bal kamra funkcióval járó szívelégtelenség (HFmrEF, EF: 40-49%) és megtartott szisztolés bal kamra funkcióval járó szívelégtelenség (HFpEF, EF≥50%) A nem gyógyszeres, a rendelkezésre álló korszerű eszközös és a modern, evidenciákon alapuló gyógyszeres kezelés mellett az elmúlt évtizedekben a szívelégtelenség korábban rendkívül kedvezőtlen mortalitási mutatói sokat javultak ugyan, de az egészségügyi költségvetésre rótt teher továbbra is jelentős. A krónikus szívelégtelen betegek gyógyszeres kezelésének alapját azok a gyógyszerek alkotják, amelyek igazoltan csökkentik a betegség mortalitását, javítják az életminőséget, csökkentik a hospitalizációs események számát. Patofiziológiai megfontolások és klinikai vizsgálatok eredményei alapján számos bizonyíték áll rendelkezésre a neurohormonális gátló ACE-inhibitorok/ARB-k, MRA-k, ARNI és a bétareceptor blokkolók alkalmazására a tünetek mérséklése és a prognózis javítása tekintetében. Habár ezen támadáspontok mellett javult a betegek túlélése HFrEF-ben, a betegség hosszú távú kimenetele továbbra is rossznak tekinthető. A fentiek miatt mindenképpen szükséges új terápiás lehetőségek feltárása szívelégtelenségben. Az újonnan alkalmazott hatóanyagok mind az állatkísérletes, mind a humán klinikai vizsgálatokban többek között olyan támadáspontokon keresztül fejtik ki hatásukat, mint a miokardiális kontraktilitás, a citokinek, a miokardiális metabolizmus vagy éppen az oxidatív stressz, melyek összességében ígéretes, alternatív megközelítései lehetnek a szívelégtelenség jövőben terápiájának.