A kiégés komplex vizsgálata
Abstract
Napjaink egyik legszélesebb körben emlegetett jelensége a kiégés (burnout), mely
döntően a segítő/szolgáltató szakmában foglalkoztatottakat érinti, gyakorisága okán korunk
járványaként is emlegetik (a cukorbetegség mellett) (1-3).
A túlterhelés/teljesítménykényszer (akár belső késztetés, akár külső tényezők, mint
például munkaerőhiány okán), a fokozott stressz, a munkafüggőség és -mánia a szindróma
kialakulásának legfontosabb rizikófaktorai, különösen azokban az esetekben, mikor a
munkavégzés hosszú időn át emberekre irányul, hosszan tartó koncentrálást és érzelmi
bevonódást, aktív beavatkozást követel, miközben a gyors látványos eredmények, pozitív
visszajelzések viszonylag ritkák (ebbe a csoportban tartoznak az egészségügyi dolgozók,
pedagógusok, szociális munkások, lelkészek, terapeuták stb) (4-6).
A diszfunkcionális attitűdök a személynek az önmaga és a világ iránt kialakított
negatív viselkedési formái. Ez döntően olyan kognitív hibákat, diszfunkcionális elvárásokat
jelent, melyek gyermek- és fiatal felnőttkori minták akaratlan "eltanulása" révén rögzülnek az
emberben, viselkedését/elvárásait önkéntelenül is merev, helytelen sémákként befolyásolják9
.
A kiégési kutatások döntően a jelenség szervezeti/munkahelyi kiváltó okaira koncentrálnak,
azonban újabb vizsgálatok eredményei alapján az egyén maladaptív tulajdonságai,
diszfunkcionális attitűdjei is fontos szerepet játszanak benne (7).
Részben munkahelyi, részben belső tényezők hatása következtében, ha a kifejtett
munkahelyi erőfeszítések és az ezért kapott jutalmak, elismerések aránya nem megfelelő (akár
objektíven, akár szubjektíven megítélve), az ebből adódó feszültség kiégéshez és esetleges
egészségkárosodáshoz vezethet (8).
A társas támogatás meghatározó részét képezik egyéni életünknek, kedvezően
befolyásolhatja a krónikus terhelésre, a stresszre adott mentális és testi válaszreakciókat, segíti
az értékelés és a megküzdés folyamatát. Ugyanakkor a társas támogatás hiánya, hasonlóan ez
erőfeszítés és jutalom egyensúlyának felborulásához, a kiégés rizikófaktora lehet. A társas
támogatás mértéke szoros összefüggést mutat a mentális egészséget meghatározó tényezőkkel
hazai eredmények alapján is (9).