Szimulációs oktatás és az aneszteziológia - intenzív terápia kölcsönhatásai szélsőséges körülmények között

Abstract

Az orvostudomány graduális és posztgraduális képzési és továbbképzési szintjein egyaránt a szimulációs oktatás szerepe alapvetésnek számít. Az elméleti tantárgyak oktatásánál a laboratóriumi munka, a manuális készségek gyakorlása megkérdőjelezhetetlen jelentőségű. A klinikai tárgyak gyakorlati oktatásában a beteg bemutatás és a betegvizsgálat az orvoslás történelmi gyökereiből és hagyományaiból fakad, azonban napjainkban a képzések igényeit követve nem támaszkodhatunk csak a közvetlen betegkapcsolati oktatási formákra. Hazánkban a 2010-es évek elején megkezdődött az a szakmai tevékenység, mely a szimulációs eszközök alkalmazásra építve országos hálózattá nőtte ki magát. Az egyetemek aktív szakmai vezetésével és az országos egészségügyi ellátást biztosító intézmények szakfelügyeleti szerveivel történő hatékony munka eredménye napjainkban az a hálózat, mely az orvosképző egyetemeket és az egyetemi oktató kórházakat foglalja magában. A szimulációs központok létrehozása hiánypótló Magyarországon, mert az orvostudományi és egészségtudományi képzések gyakorlati oktatásának rendszerszintű demonstrációs bázishálózata standardizált tudáselemek átadására képes, megnyitva az online, valós idejű („real-time”) távolsági kommunikáció lehetőségét is. A szakmai konzorcium összesen közel húsz telephelyén (3 egyetemi, 16 megyei szintű oktatókórházi) azonos szakmai irányelvek mentén, közös beszerzésű, így országosan standardizált felszereltségű képzési egységekben történhet a graduális és postgraduális képzés. A szakmai munka az orvostudományi egyetemek klinikai kimeneti követelményeire épül, míg az általunk létrehozott Magyar Egészségügyi Szimulációs Társaság a képzések jövőjének biztosításával, országos és nemzetközi együttműködések kiépítésével foglalkozik.