Etnomedicinában használt gyógynövénykivonatok sebgyógyulásra kifejtett hatásainak vizsgálata in vitro sejtkultúra modellben

Abstract

A gyógyhatású növények használata Erdély bizonyos régióiban, így Székelyföldön napjainkban is széles körben elterjedt. Ezeken a területeken az elszigetelt falvakban élő idősebb nemzedék körében jellemző, hogy az állandó orvosi, állatorvosi és gyógyszertári ellátás hiányában generációs tapasztalatokon alapuló szerekkel, módszerekkel kezelnek egyes betegségeket. Az életmódból fakadóan az elszigetelt közösségekben élők nagyon gyakran szembesülnek fizikai sérülésekkel, ezért a sebgyógyulást pozitívan befolyásoló gyógynövényeknek itt kiemelt szerepük van. A gyógynövényekben előforduló speciális anyagcseretermékek, elsősorban a polifenolok többféle úton (antimikrobás, antioxidáns, gyulladáscsökkenő hatás, valamint proliferációs és migrációs aktivitásnövelés) is serkenthetik a sebgyógyulás folyamatát. A polifenolok csoportjába tartozó flavonoidokat 6 alcsoportra oszthatjuk: flavonok, flavanonok, flavonolok, izoflavonok, flavan-3-olok (katechin monomerek és kondenzált tanninok - proantocianidinek) és antocianidinek. A fenolsavak is tovább oszthatók benzoesavszármazékokra, illetve fahéjsav-származékokra. A polifenolok gyulladáscsökkentő hatásai között a gyulladást előidéző és szabályozó enzimek, mint a ciklooxigenáz-2 (COX2), a lipoxigenáz, a foszfolipáz A2 és az indukálható nitrogén monoxid szintáz gátlása említhető, ezáltal csökkentve a gyulladásért felelős prosztaglandinok és leukotriének koncentrációját. A sebgyógyulás folyamatának egy másik kulcsfontosságú lépése az epitél sejtek vándorlása a sérült területre, majd az azt követő sejtproliferáció. A bőrszövetben előforduló leggyakoribb sejttípusok közé tartoznak a fibroblasztok és a keratinociták, amelyek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a sebgyógyulás folyamata során. A polifenolok többféle antioxidáns mechanizmus révén képesek megelőzni a nem homeosztatikus, emelkedett szintű szabad gyökök által okozott sérüléseket, amelyek közül a leggyakoribb a reaktív oxigén gyökök (ROS-ok) közvetlen semlegesítése 1 hidrogén atom átadásával. További védelmi mechanizmus az antioxidáns enzimek aktiválása, az oxidáz enzimek gátlása, a kelátképzés vagy a húgysavszint emelkedése. A fenolos vegyületek antibakteriális aktivitásának mechanizmusai még nem teljesen feltártak, ugyanis többféle úton fejthetik ki hatásukat. Általános megfigyelés, hogy a Grampozitív baktériumok fogékonyabbak a polifenolok és egyéb antibakteriális anyagok gátló hatásaira, mint a Gram-negatívak, ami az eltérő sejtfal-szerkezettel magyarázható. A dolgozatban vizsgált növényfajok között az Anthyllis vulneraria L. (réti nyúlszapuka, A. vulneraria, Leguminosae – pillangósvirágúak családja) szinte egész Európában előfordul, elsősorban meszes talajokon, száraz réteken és legelőkön él. A növény földfeletti virágos-leveles hajtásából főleg flavonoidokat, szaponinokat és tanninokat mutattak ki. Az erdélyi népgyógyászatban a földfeletti leveles-virágos hajtást főként gyulladások, sebek kezelésére használják borogatásként. A Fuchsia magellanica Lam. (télálló fukszia, F. magellanica, Onagraceae – ligetszépefélék családja) és Fuchsia triphylla L. (korallfukszia, F. triphylla, Onagraceae – ligetszépefélék családja) főként az Egyenlítő mentén honosak, azonban Európában is előfordulnak. Nagy mennyiségű antocianinok jelenlétét mutatták ki fukszia fajok virágjában és bogyótermésében egyaránt, míg a lomblevelek jelentős mennyiségben tartalmaznak flavonoidokat, elsősorban flavonolokat és flavonokat. Az erdélyi népgyógyászatban egyes 2 fukszia fajok friss lombleveleit elsősorban sebekre használják, továbbá kelések, bőrgyulladások kezelésére is alkalmazzák nyersen, borogatásként. A Lysimachia nummularia L. (pénzlevelű lizinka, L. nummularia, Myrsinaceae – gyantafafélék családja) egész Európában elterjedt, főként árokpartokon, vízpartokon, nedves talajú legelőkön és réteken fordul elő. Korábbi fitokémiai vizsgálatok alapján a növény elsősorban flavonoidokat, fenolsavakat, szaponinokat és tanninokat tartalmaz. Az erdélyi népi gyógyászatban a növény földfeletti hajtását külsőleg és belsőleg egyaránt használják, külsőleg főleg különféle bőrbetegségek, sebek és tályogok kezelésére alkalmazzák.