A magyar, 2-es típusú cukorbetegek halálozásának és kardiovaszkuláris szövődményeinek vizsgálata
Abstract
A 2-es típusú diabétesz (T2DM) a modern társadalmak egyik legjelentősebb
népegészségügyi problémáját jelenti, előkelő helyet foglal el a civilizációs
betegségek sorában (1). Az elmúlt évtizedekben a diabétesz prevalenciája
világszerte tovább növekedett, egyes országokban megközelítette a 10%-ot. A 2017-
es évben 60 millió európai felnőttnél feltételeztek cukorbetegséget, az International
Diabetes Federation (IDF) elemzése szerint a 2045-re több mint 600 millió
diabéteszes beteg lesz a világon és körülbelül ugyanennyi pre-diabéteszes
állapotban lévőt jósolnak (2). Magyarországon a felnőttkorban előforduló
cukorbetegség gyakoriságáról diabétesz regiszter hiányában nincs pontos felmérés,
a világméretű trend és a környező országok prevalencia adataira alapozva korábban
6,0–7,0%-ra becsülték a diabétesz előfordulását (3). Egy reprezentatív
szűrővizsgálat eredményei alapján a teljes 20–69 éves populációra vetítve 7,47%-os
prevalenciát találtak (4). A NEAK adatbázis kutatása alapján a kezelésben részesülő
cukorbetegek száma 2001 és 2016 között évi 422.707 főről 743.797-re nőtt, a nyers
prevalencia 5,29%-ról 9,30%-ra nőtt a vizsgált 16 év alatt (5). A standardizált
prevalencia mértéke 2001-ben 4949,9 per 100.000 fő (95%CI: 4935,0–
4964,9/100.000) volt mely 2011-re 8135,3/100.000 főre emelkedett (95%CI:8116,7–
8153,8/100.000) és a következő években mérsékelten csökkent (1). Ugyan ezen
időszak alatt a T2DM incidencia 76,645 főről 29,122 főre csökkent 2001 és 2016
között (1).