Molekuláris és funkcionális biomarkerek vizsgálata dystrophia myotonicában

Abstract

Az izomdystrophiák a vázizom örökletes, progresszív degenerációját okozó betegségek, mely során az idegi struktúrák megkíméltek maradnak. A betegségcsoportot szimmetrikus izomgyengeség- és atrophia jellemzi, ennek jellegzetességei alapján legtöbbször lehetővé válik a betegségek elkülönítése is. A modern érában már nem csak a betegségek klinikai jellemzői, hanem az azok hátterében álló molekuláris genetikai defektusok és következményes patogenezis képezi a fő tudományos irányvonalat, így osztályozásuk is leggyakrabban molekuláris hátterük alapján történik. A közelmúlt kutatásai megalapozták, hogy méltán tekintsünk bizakodóan a jövőbeli genetikai és molekuláris terápiák felé. A dystrophiák leggyakoribb gyermekkori formája az X-kromoszómához kötött öröklődésű Duchenne betegség mely során a dystrophin fehérje struktúrája károsodik. A felnőttek körében azonban egy másik, myotóniával járó dystrophia, az autosomalis domináns öröklődésű dystrophia myotonica (DM) a leggyakoribb, amit a facioscapulohumeralis izomdystrophia (FSHD) követ gyakoriságban [1, 2]. Az izomdystrophiák diagnózisa a klinikum mellett az izombiopszia és molekuláris genetikai vizsgálatokra támaszkodik. Az utóbbi évtizedekben több kutatócsoport tett erőfeszítéseket, arra irányúlóan, hogy az izombetegségekben könnyen kimutatható biomarkereket találjanak. A fibroblast növekedési faktor-21 (FGF-21) a lipid és glükóz metabolizmus egyik regulátora. Több vizsgálatban felmerült szerepe, mint lehetséges biomarker a mitochondriális és más izombetegségek esetében. Ennek alapját az a megfigyelés képezi, mely szerint a mitochondriális érintettségben a FGF-21 szint megemelkedik a már kialakult metabolikus deficit ellensúlyozására [3]. E feltételezés mentén több izombetegségben (mitochondriális myopathia, DM, FSHD) vizsgáltuk az FGF-21 szérumszintjét, melyet jelent munkánk első részében tárgyalunk. Munkánk második részében a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) felé fordulunk, mely segítségével a DM pácienseknél jelentkező myotonia során aktiválódó agyi területeket vizsgáltuk.