Terepmunka az építészképzésben
Abstract
„Összeszámoltam, eddig több mint harminc táborban vettem részt hallgatóként vagy vezetőként, így mostanra nagyjából egy évet töltöttem el az életemből mindenféle felmérő- és építőtáborokban. Ha nem szeretném, nem csinálnám.
Nem azért vállaltam fel az NTDK-t, mert kellett, vagy mert nyomott a több évtizedes, sőt inkább évszázados hagyomány (az Ybl elődintézményében, a Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskolában már 1912-től volt hasonló jellegű tevékenység), hanem, mert akkor is, ma is fontosnak tartom az építészhallgatók elméleti képzésen túli, ilyen jellegű, gyakorlati, mondjuk így,
kiművelését is. A terepmunka pótolhatatlan, a táborozás önmagában is maradandó élmény és kaland, de a lényeg a (szakmai) gyakorlaton van.A tanév során papíron láttad, tucatszor lerajzoltad, de igazán megérteni akkor fogod és akkor lehet, ha azt a valóságban láthatod, ott is lerajzolod, ha nem világos, akkor megnézed hátulról, kérdezel, és helyükre kerülnek a dolgok. Mindez vidéken, többnyire falvakban történik, ahol máshogy telik az idő, máshogy gondolkodnak az emberek, másutt vannak a hangsúlyok. Különösen határon túl. Mást jelent a múlt, felértékelődik a hagyomány, fontos, ami régi. Ezeket nem tudod átadni a
katedráról, ezeket csak ott, a helyszínen lehet igazán megtapasztalni, teljes valójában ráeszmélni és megérteni. Az építőtáborok érdekes felismerést nyújtottak számomra is. (…) 2007-től folyamatosan szervezünk ilyeneket is. Véletlen megkeresés indította el ezt a folyamatot. Ezekben a táborokban olyan, mára már elfeledett vagy kevéssé művelt építéstechnikákat lehet újra megismerni és gyakorolni, mint a vályogtechnikák, földház-, szalmabála-, kő- és faépítés. Ezek talán jobban is érdeklik a hallgatókat, mint a hagyományos felmérőtáborok. (…) A népi építészet, a hagyományos építés kiapadhatatlan kincsestár. A saját szakmai eszköztáram is ebből táplálkozik. Azt a tudást, amit a vidék az építés területén évszázadok alatt kicsiszolt, hiba lenne egyrészt elfeledni, másrészt a csillogó szemű szakmai szivacsok előtt (Szabó tanár úr után szabadon) titokban tartani, vagy nekik nem fel- és bemutatni. Ezt lehet csinálni elméleti oktatás keretében, a népi építészetet becsempészni az épületszerkezettanba, az építészettörténetbe, de ezeken túl erre kiváló lehetőség az NTDK, a terepmunka, a felmérő- és építőtáboroztatás. A diákokra éppen úgy hat most is,mint ránk hatott harminc évvel ezelőtt. Fogadókészség van, csak meg kell tudni és meg kell akarni kínálni őket. …”