Időskori alkalmazkodási folyamatok
Abstract
A disszertációban bemutatott vizsgálataink célja az időskori alkalmazkodási folyamatok longitudinális elemzése volt. Ehhez elsőként ennek vizsgálatára alkalmas kérdőív hazai változatát készítettük el (Szelekció-Optimalizáció-Kompenzáció Kérdőív, SOC-12, Baltes és mtsai, 1999), és egy kognitív tesztet (Addenbrooke Kognitív Vizsgálat, AKV, Mathuranath és mtsai, 2000) validáltunk annak érdekében, hogy a megfelelő kognitív funkcióval rendelkező személyeket vonjuk be kutatásunkba. Eredményeink szerint az AKV magas diagnosztikai pontossággal, jó szenzitivitással bír mind a major (76 pont), mind a minor neurokognitív zavar (82 pont) feltárásában. A SOC-kérdőív tekintetében az eredeti négyfaktoros elméleti struktúrát nem tudtuk megerősíteni, mivel a szelekciós alskálákból törülnünk kellett két-két, a kompenzációs alskálából egy tételt. Az általunk kialakított 7 tételes SOC kérdőív azonban kellő érvényességgel és megbízhatósággal méri az optimalizáció és a kompenzáció stratégiáit.
A módszerek kialakítását követően longitudinális vizsgálat segítségével, egy éves követés során kutattuk az idősekre jellemző alkalmazkodási folyamatokat, lakókörülmények szerint bontva csoportokra a résztvevőket. Úgy találtuk, hogy a saját otthonukban élők minden pozitív változó tekintetében magasabb értéket értek el, mint az idősek otthonában élők. Eredményeink szerint maga az intézményesített életforma is képes depressziót okozni, azonban ezt a hatást csökkenti a SOC-stratégiák alkalmazása. Ezen túlmenően, akik a kiinduláskor magasabb élettel való elégedettségről számolnak be, magasabb rezilienciával bírnak, és ez magasabb követéskori életminőség dimenziókkal áll kapcsolatban. A reziliencia hatása a későbbi lelki jóllétre függ az észlelt társas támogatástól, míg a társas támogatás csökkenti az élettel való elégedettség hatását a későbbi pszichés jóllétre a reziliencia révén. Összességében tehát eredményeink alátámasztották az időskori reziliencia és a SOC-stratégiák használatának jelentőségét.