Az országos népszavazás szabályozása és gyakorlata jogalkalmazói szempontból

Abstract

A disszertáció legfontosabb vizsgálati fókusza annak a kérdéskörnek a vizsgálata, hogy a magyar népszavazási szabályozás nemzetközi viszonylatban a megengedőbbek közé tartozik-e, vagy éppen ellenkezőleg, „szigorú korlátokat” ró a kezdeményezőkre. Ennek okán a jelen értekezésben a népszavazás fogalmának és funkciójának tisztázása után megismerkedhetünk a népszavazások egyetemes történetével, intézményi profiljukkal, megismerhetjük a népszavazási modelleket. Ezután a népszavazások szabályozásának magyarországi történetére emlékezhetünk és feleleveníthetjük mind a hét, a rendszerváltozást követően megtartott országos népszavazás kérdéseit, eredményeit. Ezt követően kitekintünk a szomszédos országok országos népszavazási szabályozására és gyakorlatára, illetőleg megismerhetjük az Európai Unió népszavazásokkal kapcsolatos elvárásait a tagállamokkal szemben. A disszertáció második felében az országos népszavazási eljárásra vonatkozó hatályos magyar szabályozással és gyakorlati kérdésekkel foglalkozik. Az eljárás kronológiájának bemutatása után külön fejezet szól a NVI, a NVB, a Kúria, illetőleg az Alkotmánybíróság szerepéről a népszavazási eljárásban. Végül konkrét ügyként a vasárnapi boltzárral kapcsolatos közérdeklődést felkeltő kérdéshitelesítésének anomáliáit, valamint a legutóbbi országos népszavazás, az ún. „kvóta-népszavazás” kérdésének hitelesítésével kapcsolatos eljárás történetét szeretném ismertetni. A disszertációt természetesen egy összefoglalás zárja, amely után elmélkedhetünk azon, hogy az országos népszavazások magyarországi szabályozása, illetőleg gyakorlata milyen helyet foglal el a nemzetközi összevetésben, valóban a „szélesre tárt alkalmazhatóság” jellemzi, illetőleg „szigorú korlátokat” jelent a kezdeményezők részére.