A fenolos peroxidáz enzimek szerepe a növények ultraibolya sugárzáshoz történő alkalmazkodásában

Abstract

A Föld felszínét érő napsugárzás spektrális tartományának a legalacsonyabb hullámhosszúságú és egyben a legnagyobb energiájú részét az ultraibolya-B (UV-B, 280- 315 nm) sugárzás teszi ki. Annak ellenére, hogy az ózonréteg a sugárzás jelentős részét elnyeli, a Föld felszínét elérő UV-B fotonok elegendő energiával (~4 eV) rendelkeznek ahhoz, hogy megváltoztassák az ezeket abszorbeáló molekulák közötti kötéseket. Számos elmélet szerint az UV-B sugárzás ezáltal fontos szerepet töltött be a földi életformák kialakulása során. A környezeti UV-B sugárzás múlt század utolsó harmadában tapasztalt növekedése hívta fel a figyelmet a növényekre és a növényi ökoszisztémákra gyakorolt káros hatások lehetőségére, azonban az UV sugárzás, különösen az UV-B növényélettani hatásainak kutatása napjainkban is időszerű. Érdekesség, hogy bár az élővilág mindhárom fő doménjében alakultak ki különböző felépítésű UV-A fotoreceptorok, UV-B fotoreceptort azonban eddig csak növényekben írtak le.