| dc.description.abstract | Fontos felismerés rájönni arra, hogy úton vagyunk és arra törekedni, hogy egyre tudatosabban haladjunk rajta. Írásom – reményeim szerint – ráébresztheti az olvasót erre, és talán inspirálja is. Az út az önismeret útja. Nem az önismerethez vezető út, mert az önismeret maga az út.
Milyen ez az út? Mindannyiunké más, és személyes. Kié kanyargósabb, kié egyenesebb, kié meredek, kié szakadékos és árkokkal teli. Vannak benne völgyek és magaslatok, fennsíkok és kanyonok – zuhatagok, folyók, tavak és tengerek.
Mi kellhet ahhoz, hogy haladjunk rajta? Én három érdemes, és három szükséges dolgot említenék.
Érdemes:
• elhatározásra jutni és elköteleződni,
• olykor egyedül, olykor csoportban haladni
• megkeresni a segítőket, akikben megbízunk.
Szükséges:
• kíváncsiság a minősítés helyett
• felelősnek lenni önmagunkért és másokért,
• elfogadónak lenni önmagunkkal és másokkal.
Önismeretről, emberismeretről és ennek főként csoportos technikáiról szól a könyv. Bevezetésül szolgál olyan területekre, melyeket felfedezni olykor egyedül indulunk, olykor csoportba verődve haladunk, hogy végül a megérkezés magányos legyen.
Hálával és tisztelettel köszönöm kiképzőimnek, Barlai Róbertnek, Dr. Daubner Bélának, Dr. Vikár Andrásnak, hogy trénerré, pszichodráma-vezetővé, terapeutává, coach-csá válásomat segítették. | hu |
